Sylvia River: Reményhajsza

Amikor egy számomra új írótól olvasok, sosem tudom mire számítsak és ez ad egy kis plusz izgalmat is a kezdéshez.


A Szerző, Sylvia River küldte el nekem ezt a regényt, amit ezúton is nagyon köszönök. :)






Kiadó: Underground
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 412
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789631213997
Illusztrálta: ifj. Piller István


Fülszöveg:


John ​​Kenderson rockzenész felfigyel az énekesnőként szárnyait próbálgató Bonnie-ra, majd úgy dönt, lehetőséget ad neki arra, hogy bizonyítson. Meghívja együttesébe, a Bermudába vendégszerepelni, és a lány rövid időn belül bebizonyítja, valóban tehetséges. A duett-lemez elkészítésének munkálatai közben Bonnie és John időt szakít a romantikus érzelmi szálak szövögetésére is, amelynek folyományaként hamarosan összeházasodnak. Az új taggal kibővült együttes turnézni indul a lemezzel, ám a koncertsorozat végén a házaspár sorsa tragikus fordulatot vesz. 
A kialakult helyzetből adódóan igen úgy tűnik, hogy esély sincs már a boldogságra, marad a remény, vagy csak annak hajszolása. 
Az apróbb félreértéseket követik a nagyobb horderejű hazugságok, amelyeket – szinte törvényszerűen – a véletlenek azért erősen megtámogatnak. 
A küzdelem megkezdődik, szavakkal, tettekkel és bizony néha fegyverrel is. 
Az oldalak fogytával együtt a problémák is megoldódni látszanak, bár ezt csak azért teszik, hogy létrehozzák az új bonyodalmat a történet következő kötete számára…


Véleményem:


>

*

2016. november 13., 12:32 - 2016. november 18. 22:54



Sokat gondolkodtam ezen a történeten, hogy mit és hogyan írjak meg. Egy kicsit bajban vagyok, mert ahogy elnézem, csak jó értékeléseket kapott, én viszont nem találom ennyire tökéletesnek, de olvasmányos volt.

Maga az alaptörténet tetszett, kíváncsi voltam, hogyan alakul a szereplők sorsa, de a kivitelezéssel már gondjaim  akadtak.

Először is a borító. Ha ez alapján választanék, biztosan nem vettem volna le a polcról. 

Bonnie és John szimpatikus karakterek voltak, tetszett az elgondolás, ahogy összetalálkoztak és kifejezetten tetszett, hogy idővel alakult ki közöttük a kapcsolat.
Bár kissé túl szerencsés volt, hogy mindketten szinglik lettek, ezzel megbarátkoztam. 
Maga a banda remek volt, jó lett volna a dalaikról többet olvasni. A koncert-jelenet kifejezetten tetszett.

Az írásmódon lenne mit csiszolni, nekem nagyon idegenül hangzott a sok "énekesnő", "zenész", "fiatal nő" kifejezések a párbeszédeknél.
Párbeszédek... ezekkel volt a legnagyobb gondom. Annyira életszerűtlenek voltak. Nekem ovis lányom van, és az biztos, hogy nincs az az óvodás gyermek, aki ilyen összetett mondatokban beszél. Az orvos, kapitány sem ilyen közvetlen, személyeskedő stílust enged meg magának beteg/beosztottal szemben.
A karakterek nekem kissé túl tökéletesek voltak. Mindenki nyugodt volt és minden helyzetben tökéletesen kezelte az adott helyzetet. Mindig azt mondták, amit éppen kellett.
Viszont Bonnie-ra nagyon megharagudtam, hogy ennyire nem törődött a gyerekekkel. Egy anya nem tesz ilyet, ha szereti a gyerekét, bármi történjen is. Megértettem a fájdalmát és értem, miért tette azt, amit, de ez akkor sem mentség. Sőt! Veszélybe is sodorta a családját a döntésével. Ez nagy fekete pont a szememben a jellemében. Mivel én is anya vagyok, ez így nyomott hagyott bennem.

Akadt benne számomra zavaros rész is, amit nem fejtek ki, mert nem szeretnék spoilerezni, ez szintén a párbeszédeknél tűnt fel.

A cselekményben viszont látok fantáziát és olvasatta magát a történet, nagyon szorítottam Bonnie-nak és Johnnak. 
Kíváncsi voltam, mivel oldja meg az írónő a végkifejletet, ami végül jól sikerült, a szálak szépen összefutottak. 
Voltak benne érdekes, izgalmas és aranyos részek is. Szerettem a lovas, John birtokáról szóló részeket olvasni.

Összességében  megérte elolvasni, de úgy éreztem, hogy kezdő írást olvasok. Egy kis csiszolgatással viszont egész jó sorozat válhat belőle. A téma adott. :)

Köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése