Baráth Viktória: Első tánc

Nagyon felkeltette az érdeklődésem ez a könyv és alig tudtam elhinni, amikor megláttam, hogy megnyertem az Írónő nyereményjátékán, ráadásul dedikálva. :)



Fülszöveg:

Meddig ​​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?
Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka.
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.
Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?

Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?
Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól.
Egy történet szívvel-lélekkel.




Véleményem:




>

*
Beszerzés ideje: 2016. november 23.
2016. december 12., 20:04 - 2016. december 19. 19:43
Álomgyár, 2016
422 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155596322



"Merj önmagad lenni!"

"– De miért kell bonyolultnak lennie? Miért nem tudunk csak boldogok lenni?"


Egy kicsit mindig félek, ha magyar Író munkáját kell értékelnem, nem szeretek megbántani senkit sem, hiszen sok munka van minden egyes könyv megírásában, de ferdíteni nem fogok. Felhagyni nem szeretnék a kortárs magyar művekkel, mert ilyen kincsekre is akadok, mint az Első tánc.

Első pillantásra megtetszett a borító. Ezért is figyeltem fel erre a könyvre. Érdekes, hogy ennyire megragadott, mert általában nem szeretem a rózsaszínt, túl tarka dolgokat. A fehér háttér szépen egyensúlyozza a színes alakot, amely egyáltalán nem szokványos módon került a borítóra.
Olvasás előtt, volt szerencsém beszélgetni az Írónővel - aki abszolút pozitív benyomást tett rám -, hogy Ő más borítót szánt volna a kötetnek. Erre azt válaszoltam, hogy olvasás után kiderül, szerintem, illik-e a történethez. 
Nos, elolvastam és egyet kell értsek Viktóriával, de megmondom őszintén, annyira szeretem ezt a borítót, hogy nekem így tökéletes. :) Ezért figyeltem fel a könyvre, és örülök, hogy elvezetett egy imádnivaló történethez.

A regény Zoey Párizsba való utazásával kezdődik, ajándékként kapja a családjától. (Ó, igen, irigy vagyok...) Érdekes, hogy az alapján, amit mesél magáról, van mersze egyedül elutazni egy idegen országba. 
Szegényt egyik csapás éri a másik után, amikor ismét összefut a repülőről már ismert Owennel. 
Szerettem Párizsban időzni, olyannyira, hogy sajnáltam, nem kapok belőle többet. Félreértés ne essék, már itt elkapott a történet, sőt, már az első pár oldal után, de úúúgy olvastam volna még Párizsról is.
Átéreztem Zoey szomorúságát, amikor elindult haza, én sem szerettem volna még elhagyni a várost. Még több Owent és még több Párizst akartam!

Sajnos, minden szép álom véget ér egyszer és főhősnőnk is visszatér a kollégiumba, ahol jobban megismerhetjük 2 barátnőjét és az iskoláját. A 2 lány szöges ellentétei egymásnak, de mindketten szerethető karakterek, akárcsak a banda egyetlen fiú tagja. 

Elindul az iskola és kezdődnek a bonyodalmak is. Zoey hol a fellegekben, hol a mélyben érzi magát, ahogy rajta keresztül az olvasó is. Nem szeretnék spoilerezni, így a cselekményleírástól a továbbiakban eltekintek. 

Én nagyon szerettem ezt a történetet, szerettem a szereplőket, a cselekményt és a stílust. Gördülékenyen tudtam haladni vele, teljesen beszippantott. Annyi minden van benne, amire egyáltalán nem számítottam. 
Rengeteg esemény történik Zoeyval a kötet során és végig érezhető a fejlődése, felnőtté válása. Nem mindig értettem egyet a döntéseivel, sőt, itt-ott mérges is voltam rá, de éppen ettől volt hiteles számomra. Ki nem tett butaságokat az első nagy szerelem idején? Amikor tényleg nem számít más, csak is Ő, hogy együtt lehessünk, bármilyen formában? Úgy gondolom, mindenki életébe megérkezik előbb-utóbb az első nagy szerelem, amikor csak a rózsaszín köd lebeg az ember szeme előtt. Hogy mi történik a kapcsolattal, az már más lapra tartozik. Eleinte mérges voltam Zoeyra, de aztán megértettem és azt kívántam, bárcsak segíthetnék neki.
Szerettem Owent és Seant és azt hiszem, az én szívemet is összetörték kicsit. Fájt, amit tettek és mérges lettem rájuk és csalódtam bennük és... egyszerűen csak miért?? 
Mégis azt mondom, ezektől a részektől (is) lett maradandó a történet számomra. 

"Nem hagyom, hogy bárki is bántson, erős vagyok, magabiztos. Ha ezt mondogatom magamnak, egy idő után elhiszem."

"Eddig kislány voltam, de mától nő vagyok."

És valóban. A regény végére Zoey felnő, keményebb lesz és olyan döntéshez lesz ereje, amelyet sok ember megirigyelne. Csodáltam a tettéért és remélem, lesz ereje továbbiakhoz is.

"Mert én vagyok az egyetlen, akin a boldogságom múlik."

Amikor befejeztem a könyvet, csak egy kérdésem volt: hol a folytatás??? Mert folytatnom kell, tudnom kell, mi történik ezután. Nagyon-nagyon várom, hogy folytathassam és a polcomon legyen a következő kötet. 

Köszönöm az Írónőnek, hogy olvashattam, a dedikálásért és a kis beszélgetésért pedig külön hálás vagyok. :) Már csak annyit kérek: folytasd!!! :))

7 megjegyzés:

  1. Már bánom, hogy tegnap a könyvesboltban hagytam magam lebeszélni róla :( Bár amennyiben lesz folytatása, inkább türelmesen kivárom, van egy ilyen kattanásom, hogy a több részes regényeket összevárom, és egy lélegzettel olvasom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért beszéltek le? :)
      Nekem nagyon tetszett, de tény, hogy hiányzik a következő rész. :))
      Lesz folytatás, szerencsére. :)

      Törlés
  2. Hezitáltam az Első tánc, és egy Fejős Éva között, és az eladó egyre csak mondta, hogy ő inkább a már ismert szerzőt választaná, mellettem meg ott volt babakocsiban a nyűgös gyerek, így inkább ráhagytam (de a Száz éjjel vártam-mal is nagyon boldog vagyok egyébként). :) Nagyon örülök, hogy lesz folytatás, ki is fogom várni, és inkább egyben veszem meg. Annyira tud idegesíteni, amikor elolvasok egy könyvet, és mire a folytatása megjelenik, alig emlékszem valamire, az időbe pedig nem mindig fér bele az újraolvasás (a várólistám kilométeres). De valószínűleg vissza fogok menni az Első tánc-ért, azért legyen csak a könyvespolcon, biztos ami biztos :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most jól agyonütöttem egyik mondatommal a másikat, szóval: valószínűleg meg fogom venni az Első táncot most, de megpróbálok ellenállni az olvasásának (egyelőre) :)

      Törlés
    2. Értettem. ;)
      Remélem, neked is tetszeni fog.
      Engem nem zavar, ha várni kell. Szeretem izgatottan várni az újabb részeket, csak a durva függővégekért harapok. :D
      A kilométeres várólista ismerős. :)))

      Törlés
    3. Igen-igen, amikor olyan függővég van, hogy a következő részig a falat lekaparod :D

      Törlés
    4. Ne is mondd! Az ilyen könyvet író szerzők biztos szeretnek kínozni minket. :D

      Törlés