Julia Lewis Thomson: Többek által

Hamar felkeltette a figyelmemet ez könyv. Elsőkörben a címe miatt lettem kíváncsi rá, majd a fülszöveg miatt,  aztán pedig sorban jöttek a jó vélemények. 



Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 248
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155596346

Fülszöveg:

Te ​​megérdemelnéd a második esélyt?
Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út 

Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog.
Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom?

Julia Lewis Thomson valódi mélységekbe és magasságokba röpíti olvasóját. A szerző hisz abban, hogy kockázatokat kell vállalnunk ahhoz, hogy megtalálhassuk a boldogságot, amihez olykor fel kell égetnünk a hidakat magunk mögött, illetve meg kell bocsátanunk magunknak és a szeretteinknek

Véleményem:

>

*
Beszerzés ideje: 2017. január 10.
2017. január 14., 19:59 - 2017. január 16. 00:23
Álomgyár, 2016
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155596346

Sokat gondolkodtam ezen a történeten, de még mindig kavarognak a fejemben a gondolatok. Érdekes témákat boncolgat, miközben megismerhetjük Anna történetét. 
Úgy érzem, képtelen vagyok szavakba önteni, hogy mennyi minden van ebben a könyvben.

Megmondom őszintén, én személy szerint nem szeretem a piros színt, de maga a borító elrendezése és az arc rajta tetszik. :) Szeretem, hogy nem olyan vékony papírból készült, bár nem keménytáblás, jóval vastagabb, strapabíróbb, mint a puhakötésű könyvek általában.


„Többek által válunk azzá, akik jelenleg vagyunk.”

Így indult a könyv, amivel mindjárt magyarázatot kapunk a címre és tökéletesen egyetértek vele. Úgy gondolom, így vagy úgy, de akivel kapcsolatba kerülünk, pláne huzamosabb ideig, hatással vannak ránk. Talán erőteljesebben vagy észre sem vesszük, de megtörténik. 

"Kiabálok. Nem hall senki. 
Egyedül vagyok. 
Nincs itt senki. 
Sötét van."

Anna karaktere nehéz eset. Nem hiszem, hogy különösen meg lehet kedvelni. Nem mondanám, hogy megszerettem volna, de tökéletesen megértettem. Apum halála után nekem is volt egy ilyen "engem senki sem szeret" időszakom. Nehéz belőle kimászni, tizenévesen meg még inkább, hiszen, az a korszak egyébként sem könnyű a tiniknek. Annát sok veszteség érte és nem csak a baleset miatt. Ennek következtében félt örülni és boldognak lenni, mert úgy gondolta, minden jó véget ér előbb-utóbb. Nem mert megnyílni igazán, így a barátai is hiába próbálkoztak közel kerülni hozzá. Mindent egyedül akart megoldani. Nem egy pozitív karakter, de valóságos. Ismerek ilyen személyiségű embert a környezetemben. Az emberek többsége nem szívleli az ilyen negatív kisugárzást, így lassan lemorzsolódnak, akár csak Anna estében. Így megerősítve azt, hogy egyedül van, a saját hibájából.
Sajnáltam Annát a sok vesztesége miatt. Az lett volna csoda, ha ép ésszel éli meg ezeket. Szerencsére a regény végére, megkedvelhetjük őt.
Mindenkinek próbált megfelelni, ami természetesen, lehetetlen és bele is bukott.
Kérdés, hogy el tudod-e fogadni őt? Meg tudod-e érteni, ami benne zajlik? Mert erre szükség van ebben a történetben.

"Ő volt az első, aki képes volt rá, hogy elhitesse velem, érdemes felkelnem reggelente."

András aranyos volt, ahogy próbált Annának segíteni, kitartásból jeles. Nekem viszont kicsit túl ragaszkodó volt. Én nem szeretem, ha valaki ennyire rátapad a másikra. (Nyílván, ez egyéni vélemény. :) )

Tamás szintén érdekes karakter. Vannak jó pillanatai és a végén megkedveltem, ahogy segített Annának, viszont az elején nem volt szimpatikus a viselkedése. Nagyon féltékeny volt és parancsolgató.

"Jobb lenne, ha leszállnál végre az erkölcsi magaslatról, ahová magadat emelted, és belátnád, hogy mindannyian emberek vagyunk."

Anna testvérét egyáltalán nem kedveltem. Végig zavart a fölényessége, okoskodása, nem értettem, miért szereti Anna ennyire.

Szerettem a bandát, jó lett volna kicsit többet is olvasni róluk, hogy jobban megismerhessük őket.

A cselekmény érdekes volt és hihetetlenül olvasatta magát. Folyamatosan olvasnom kellett, hogy tudjam mi lesz még itt. Kaptunk egy bombát is az arcunkba, ami nagyon szíven ütött.
Van benne egy olyan mozzanat is, ami sokaknál kiverheti a biztosítékot, én mondjuk ezt is el tudtam fogadni, de megértem azokat is, akiknek ez sok. Az az érzésem, megosztó téma lehet. Ezzel kapcsolatban haragudtam Anna családjára és barátaira, hiszen ez Anna, Tamás és Lívia ügye volt. Felnőtt emberek, saját élettel. Milyen jogon ítélkeztek felette? Ráadásul így?

Igazából csak 1 dolgot tudok felróni a könyvnek, itt-ott úgy éreztem, jobban ki lehetett volna fejteni az adott szituációt, túl gyorsan átléptünk rajta. Jó lett volna jobban megismerni a többi szereplőt, pl.: Anna szüleit, barátnőjét. A baleset körülményei nagyon érdekelt volna. Így kicsit hiányérzetem támadt.

Ettől függetlenül tetszett és szerettem olvasni, ha lehet ilyet írni egy ilyen történetre. Örülök, hogy olvashattam és valószínűleg még velem is marad egy ideig. Folyamatosan vissza-visszatérnek a gondolataim hozzá.

Nem egy vidám történet, de elgondolkodtató és magával ragadó, egy megsebzett főszereplővel, aki végül igyekszik kimászni a gödörből.

„… az életet csak úgy lehet megélni, ha kockáztatsz, ha mersz szeretni: csak így lehetsz boldog…”

Várom Maxim történetét is. :)

Köszönöm a recenziós példányt az Írónőnek és az Álomgyár kiadónak!

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése