Nem rég olvastam Rona Fire: Switch című könyvét, ami nagy hatással volt rám. Nagyon megfogott a nyíltsága, az őszintesége és kifejezetten tetszett, hogy végig követhetjük a gondolatait, érzéseit egy olyan témával kapcsolatban is, ami még mindig tabunak számít.
A véleményemet itt olvashatjátok a könyvről.
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 248
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155596247
Az írónő volt olyan kedves és válaszolt néhány kérdésemre egy interjú keretében.
Nagyon érdekes és jól kidolgozott válaszokat kaptam, élmény volt olvasni.
1. Mi késztetett arra,
hogy megírd és kiadd ezt a könyvet? Mi volt a célod?
Amikor olvastam A
szürke ötven árnyalatát, akkor nagyon sokminden tetszett benne. Én ekkoriban
már jártas voltam a BDSM világában, ezért egy-két jelenet nagyon megragadott,
viszont éreztem azt első pillanattól fogva, amit az író később ő maga is
nyilatkozott, hogy ez egy kitalált történet, nem saját tapasztalaton alapult.
Később azonban
létrehozott egy olyan hullámot, hogy mindenki BDSM-ről írt és minden
történetben a szegény, ártatlan kislány kerül a gonosz, domináns, gazdag pasi
kezei közé.
Közben pedig az igazi
életben, legalábbis az én környezetemben, mindenki egészen máshogy csöppent
bele ebbe a világba, akárcsak én.
Ezért írtam a könyvet,
hogy megmutassam, milyen is ez a valóságban.
Emellett szerettem
volna kiírni magamból életemnek ezt a szakaszát.
2. Említetted, hogy a
könyved nagy része pontosan úgy történt, ahogy leírtad. Mennyi a valóság és hol
kezdődik a fikció?
Egészen az utolsó
fejezetekig a valóságot írtam meg. Természetesen, a könyv megjelenése és a
felolvasó körutak itthon kicsit másképp zajlanak, azt a fantáziám és a filmes
élményeim tették hozzá, a vége pedig a jövőkép, amit elképzelek a magam
számára.
Így aztán ez még nem
valóság, de egy nagyon erősen kívánt cél, amit azért is írtam meg, hogy még
inkább tudatosuljon és hamarosan meg is valósuljon.
3. A könyved nagyon
nyílt és őszinte, semmi szépítés nincs benne. Nem tartottál az emberek
véleményétől? A negatív vagy a pozitív hozzáállás a gyakoribb?
Amikor már az utolsó
simításokat végeztük a könyvön és nyomtatásra készen még egyszer átolvastam,
akkor döbbentem rá, hogy ezt hamarosan emberek fogják olvasni és véleményezni.
Egy kicsit meginogtam és majdnem visszacsináltam az egészet, mert úgy éreztem,
túlságosan kiadom magam, de végül győzött az olthatatlan vágy, hogy végre igazi
író váljék belőlem, amit pedig tudtam, hogy ezzel a könyvvel el tudok érni.
Szerencsére a könyv
nagyon jó kritikákat kap, büszke vagyok rá és meghatódom ezektől mindig.
A szűkebb
környezetemben, a faluban, ahol élek, természetesen nehezen emésztik meg, hogy
ilyesmit írok, de bántani senki nem bánt érte. Legfeljebb őszintén azt mondják,
ez nem nekem való, nem olvasom el.
Mivel Balatongyörökön
már hozzászoktak a művészek jelenlétéhez, hiszen festők, operaénekesek, írók,
színészek éltek ebben a gyönyörű faluban, ezért az, hogy író vagyok nem számít
furcsának és a legtöbben jó érzésekkel állnak hozzá, amiért igazán hálás
vagyok.
Tudom, hogy szerencsés
a helyzetem, mert nagyon sok olyan amatőr író van, akinek a megjelenés
nehézségei mellett még a környezete negatív energiáival is meg kell küzdenie.
4. Úgy érzem, az emberek
többségénél még mindig tabu téma a szex. A BDSM és a szokványostól eltérő
szexuális beállítottság pláne.
Neked mi a véleményed
erről?
Számodra mindig ilyen
természetes volt a szexről beszélni?
Azt hiszem, ezt a
kurtizán múltam teszi és a hitem abban, hogy az őszinteség a legjobb, amit egy
másik emberrel tehetünk. Valahogy mindig természetesnek éreztem a
szexualitásomat, ugyanúgy, mint az evést, vagy a levegővételt. Életem során sok
olyan emberrel találkoztam – sajnos leginkább nőkkel – akik tele vannak
fölösleges félelmekkel, komplexusokkal a saját testüket illetően és emiatt
képtelenek elengedni magukat, megnyílni és kimondani, mire vágynak igazán.
Nekem sem volt könnyű
az elején megküzdeni a biszexualitásommal, a különleges vágyaimmal, de addig
kerestem és kutattam, míg megtaláltam azokat a partnereket, akik nem nevetnek
ki, nem néznek beteges őrültnek, hanem úgy fogadnak el, ahogy vagyok.
Úgy vélem, lehet
valaki meleg, leszbikus, biszex, BDSM rajongó, vagy bármilyen fétis rabja, nem
szabad, hogy ez határozza meg őt mások szemében.
A témában folytatott
kutatásaim megerősítik, hogy a legtöbb kialakult fétisnek például lelki,
gyerekkori, múltbéli okai vannak és az egy bizonyos módon megélt gyönyör segít
ezek feloldásában.
Ettől még valaki nem
lesz rossz ember és minden lehetséges módon harcolok az ezzel kapcsolatos
előítéletek ellen.
5. A Switch-ben
végigkövethetjük a gondolataidat, érzéseidet többek között a BDSM-mel
kapcsolatban is. Mit tanácsolnál annak, akit érdekel, esetleg kipróbálta, de
szégyelli magát, bűntudata van miatta?
Először is
leszögezném, hogy a BDSM iránti rajongás nem betegség és nem bűn. Semmi oka rá,
hogy bűntudata legyen emiatt.
Sőt, az egyik kedvenc
mondásom szerint:”a hagyományos szex két test játéka, a BDSM két elméé.”
Sokkal kifinomultabb
intelligencia, érzésvilág és fantázia kell a BDSM megéléséhez, amire inkább
legyen büszke az ember, mint szégyellje.
A másik, amit
tanácsolhatok, hogy addig kell keresni, míg meg nem találjuk azt az embert,
akivel maradéktalanul, bűntudat nélkül ki tudjuk élni a vágyainkat. Minden
zsáknak megvan a maga foltja, csak türelmesnek kell lenni, illetve pontosan
megfogalmazni magunkban, hogy mire is vágyunk, mit szeretnénk átélni a BDSM-en
belül.
Mert ez már egy egyre
inkább szerteágazó dolog és nagyon sokmindent ölel fel. Vannak dolgok, amik pl.
engem sem vonzanak egyáltalán és nem éreztem rá késztetést, hogy kipróbáljam,
valamint olyan dolgok is, amikbe kíváncsiságból egyszer belementem – mint a
könyvben említett tűvel való játék – de nem volt rám semmilyen hatással.
Ha már tudjuk, mi okoz
örömet könnyebben találunk hozzá partnert is.
6. Hol tart most az
életed? Sikerült rájönnöd, ki is vagy valójában?
A könyvben úgy
éreztem, végül elfogadtad magad annak, aki vagy.
Igen, azt hiszem, már
jó ideje sikerült helyretennem magamban a dolgokat. Vidéken élek, nagyszüleim
házában, amit én magam újítok fel. Kertészkedem, részt veszek a közösség
életében, emellett pedig blogolok a Cafeblognál és persze írok.
Sok kompromisszumot
kötöttem magammal azért, hogy itt tartsak, de a nehézségekre ugyanolyan
szívesen emlékszem vissza, mint az örömteli pillanatokra.
Büszke vagyok arra,
hogy olyan emberek között élhetek, akik nem csak az életmódomat, de a
választásaimat is elfogadják, akik előtt nem kell titkolóznom, önmagam lehetek.
Azt gondolom, akkor
leszünk igazán kiegyensúlyozottak, ha megtanuljuk szeretni magunkban a jót és a
rosszat egyaránt. Én ismerem a hibáimat, a gyengeségeimet, de nem akarok
változatni rajtuk, mert ettől lettem azzá, aki minden reggel mosolyogni tud a
tükörképére. Ez pedig mindennél fontosabb.
7. A könyvben
olvashatunk részleteket, a főszereplő készülő regényéből. Létezik a teljes
történet? Vagy csak amit a könyvbe beleszőttél?
Amennyiben létezik,
publikálod majd valamikor?
A történet egy teljes
regény, aminek a címe Furcsa szerelmek. Ez volt az első olyan, hosszabb írásom,
aminél úgy éreztem, szeretném, ha könyv lenne belőle. Az Álomgyár Kiadóval
beszéltünk már erről, nem kizárt, hogy valamikor megjelenik majd.
Egy kicsit nehéz, mert
a másság témáját járja körül egy olyan házaspár szemszögéből, akik azért
házasodnak össze, mert társadalmilag és gazdaságilag jó megoldásnak tűnik,
miközben mindketten valaki máshoz vonzódnak.
Ebből persze soha nem
sülhet ki semmi jó, hiszen nem lehet színlelve leélni egy egész életet…
8. Elejtettél egy
infomációmorzsát egy új regényről. Elárulsz róla valamit vagy titok egyelőre?
Esetleg köze van a sorozatnak tervezett Piroslámpás gyilkosságokhoz vagy a
Switch-hez?
Az új történet szintén
kényes témát boncolgat és remélhetőleg újfent sikerül ledöntenem néhány,
előítéletek vaskos tégláiból épült falat.
A legtöbben azt
gondolják, hogy minden örömlány úgy él, ahogy az újságokban, filmekben,
könyvekben megjelenik. Vagyis borzalmas körülmények között.
Közben pedig a mai,
magyar valóság ettől nagyon-nagyon messze van.
Sabine bőrébe bújva
léphetünk be ebbe a titokzatos világba, vele együtt élhetjük majd át annak
napfényes és árnyoldalait, eshetünk szerelembe és kétségbe egyformán.
A szerelmes, életszagú
regény célja, hogy megmutassa, az örömlányok is teljesen hétköznapi emberek,
vágyakkal, kétségekkel, küzdelmekkel és célkitűzésekkel.
Ez egy teljesen
különálló történet, sem ennek, sem a SWITCH-nek nem lesz folytatása.
Az egyetlen – négy
részesre tervezett – sorozatom a Piroslámpás gyilkosságok, melyből hamarosan
érkezik majd a második rész, illetve szeretnénk új formát adni az elsőnek is.
Nem tudom elégszer
megköszönni az Álomgyárnak a lehetőséget, a támogatást és az empátiát, úgy
érzem, végre megtaláltam a helyem ebből a szempontból is.
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Örülök, hogy egy kicsit még jobban megismerhettelek a kérdések által és alig várom, hogy találkozzunk személyesen! :)
Az új könyvedre pedig nagyon kíváncsi vagyok!
Hát ez nagyon jól sikerült interjú lett! Néha meglepő, mégis szuper!
VálaszTörlésSzerintem is. :)
TörlésRemek válaszokat kaptam. :)
Köszönöm :)
VálaszTörlésNagyon érdekes (abszolút pozitív értelemben) interjú lett, gratula hozzá! :))
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik.
TörlésNagy élmény volt elkészíteni is. :)
Nagyon jó interjú!! Jók a könyveid!!
VálaszTörlés