Szemán Zoltán: A ​sárkány lánya [Értékelés]

Szeretek számomra ismeretlen szerzőktől olvasni, mert nem tudom, mire számítsak. Szemán Zoltán könyve bőven tartogatott meglepetéseket.
Köszönöm, hogy olvashattam.

Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 126
ISBN: 6610000035519

Megjelenés időpontja: 2017. július 15.


Fülszöveg:

Ez a történet leginkább amolyan 'felnőtt mese-fantasy elemekkel'.

A fiatal, kispénzű és kissé cinikus lovag (Sir Richard) leszolgálta idejét a király seregében és úton van haza, korhely és költekező apja kastélyába, a messzi északra. Az egyik faluban, ahol útja során megszállt, furcsa megbízatást kap a falu elöljárójától – meg kell ölnie egy sárkányt… mint kiderül ez nem egy hétköznapi sárkány…



Véleményem:

Köszönöm szépen a recenziós példányt Szemán Zoltánnak,  a szerzőnek!


2018. április 9., 06:52 → 2018. május 9., 19:36
Magánkiadás, 2017

126 oldal · ISBN: 6610000035519


"Ragyogó nyári délután volt, amikor Naria átlépett a Másik Világba."

Egy kicsit bajban vagyok, mert úgy érzem, nem fogom tudni visszaadni mindazt, ami ebben a könyvben lapul. Főleg úgy, hogy igyekszem elkerülni a spoilert. Egyszerűen el kell olvasni, hogy teljes képet kaphassunk.

Nagyon érdekes a borító, eleinte kissé túl egyszerűnek gondoltam. Aztán olvasva a történetet, már jobban értem a lényegét.

A fülszöveg alapján nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kerek, jól kidolgozott, de legfőképp tartalmas történetet fogok kapni. Annyi minden történt főhőseinkkel a kötet során, hogy összefoglalni is sok lenne. Egy kalandokkal teli felnőtt mese, sárkányokkal, lovagokkal, varázslókkal és egyéb lényekkel. 




"– Bocsáss meg az őszinte szóért, Sir Richard, de furcsa egy lord vagy te, de kedvemre való, amit mondasz – emelte fel a pillantását a söréről."


Sir Richard of Hornesby hazafelé tart az édesapja birtokára, amikor megbízzák egy sárkány megölésével. Mivel nem hisz a sárkányokban, úgy gondolja, könnyű pénzt kereshet és utánanéz a dolognak. Ekkor még fogalma sincs, hogy mibe keveredik bele és nekünk, olvasóknak sincs. :)

Sir Richard egy kifejezetten kedvelhető karakter. Bátor és jólelkű, helyén van a szíve. Bár kissé vakmerő is, észnek sincs híján. Igyekszik szem előtt tartani az emberei, barátai és kedvese érdekeit. Bátran veti bele magát a harcba, bármilyen lénnyel szemben, hogy megvédje a sajátjait. Hogy lehetne egy ilyen karaktert nem szeretni? :)


Történetünk másik főhőse Naria, aki nagy titkot rejteget. Megmondom őszintén, meg is lepődtem rajta a történet elején. :) Őt is hamar meg lehet szeretni, bátor és okos lány, aki nincs könnyű helyzetben. Sir Richard segítségével igyekszik hazajutni, ami egyáltalán nem egyszerű, hacsak nem lehetetlen. 

Hőseink kölcsönösen segítik egymást a kalandokkal, fordulatokkal és harcokkal teli útjukon, miközben egyre jobban megismerik egymást. Kifejezetten tetszett ez a lassan kialakuló kapcsolat. Semmi sietség vagy erőltetettség, éppen annyi romantikus szál került a könyvbe, amennyit még elbír a történet. 


Több mellékszereplővel is találkozunk az olvasás során. Akad közöttük szerethető és kevésbé kedvelhető is, de mindegyikük szépen ki kell dolgozva, szerepüknek megfelelően kaptak tulajdonságokat és hátteret.


"A lovagnak kezdett kicsit elege lenni a sárkányozásból, hát rászólt a gnómra. 
– Tisztázzunk valamit! Én ember vagyok, nem sárkány. A vezér kicsit közelebb hajolt Sir Richardhoz és a levegőbe szimatolt. 
– Nem. Sárkányszagod van, tehát sárkány vagy. "




Pluszt ad a történetnek a fel-fellépő humor. Ebből is pont annyit kapunk, hogy feldobja a regényt, de ne váljon komolytalanná. Jókat mosolyogtam ezeken a részeken.

Összességében, nagyon szerettem ezt a történetet. Mindenből annyit kapunk amennyi kell. Nincs üres járat, folyamatosan halad a cselekmény, sok izgalmas jelent és fordulatok gazdagítják a regényt. Néha igazán sikerült meglepnie a szerzőnek 1-1 csavarral. 
Kerek, egész történtet kapunk, szépen kidolgozva a fő- és mellékszálakat is. Szemán Zoltánnak sikerült egy sárkányos-lovagos alaptörténetbe is újdonságokat vinni. Muszáj megemlítenem az apró kis illusztrációkat is, amik megbújnak néhány fejezet végén. Imádtam őket. :)
Jól esett elmerülni ebben a világban, és nyugodt szívvel, kellemes érzésekkel intettem búcsút a szereplőknek.

Kedves Zoltán! Tessék csak írni tovább, mert ez a történet igenis jó! Örülök, hogy olvashattam! 

~


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.