Anne Bishop: Vörös betűkkel [Értékelés]



Kiadó: Twister Media
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 512
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155631023
Fordította: Bozai Ágota

Fülszöveg:


Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.


Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.




Véleményem:


2017. május 3., 22:53 → 2017. május 11., 22:24
Twister Media, Budapest, 2016
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631023 · Fordította: Bozai Ágota


"Egyik oldalon az összeszorított fogak türelme van, a másik oldalon a félelem attól, ami a sötétben ólálkodik. De ha óvatosak és vigyáznak, az emberek életben 
maradhatnak. 
Többnyire életben maradnak."



Amikor először találkoztam ezzel a könyvvel a moly.hu-n, nem értettem, miért van úgy oda mindenki a borítóért. Aztán, a kiadónak köszönhetően, élőben is megismerkedhettem a kötettel. Mindjárt megértettem a rajongást. Alaposan kidolgozott, részletes és szép. Elidőztem egy ideig rajta. A minősége kifogástalan. Kényelmes volt olvasni, mert nem kellett attól tartani, hogy megtörik, simán letettem kinyitva és a gerince is ép maradt.

Egy kissé becsapós az oldalszám, mert elég hosszú történetről van szó, mégis olvastam volna még. Egyszerűen nem volt elég és még sok száz oldalon át folytattam volna az olvasást.

Én úgy kezdtem el ezt a könyvet, hogy nem olvastam el a fülszöveget, így csak annyit tudtam róla, hogy fantasy lesz és a borító alapján, köze lesz a vérfarkasokhoz. Részben igazam volt, de ez a kötet ennél sokkal többet tartogatott számomra.

Anne Bishop teljesen egyedi világot épített fel. A könyv elején látható egy térkép is, ami sokat segít, hogy elképzeljük ezt a fantáziavilágot. Szívesen időztem el rajta és olvasás után is megszemléltem, immár ismerve a területeket. Nagyon tetszettek az üzletek nevei is, pl: Ordító Jó könyvek, Kis Harapás, Kond-Izom. Kreatív. :)

Amíg megismerkedünk a történet alapjaival, kicsit lassabbnak tűnik a cselekmény, de egyáltalán nem unalmas. Annyira érdekes, izgalmas, és kissé kegyetlen, hogy egyre többet és többet akar megtudni az olvasó. Ebben a történetben a Föld őslakosai a terra indigene lények. Alakváltók, de nem a megszokott formában. Sokszor találkozhatunk a könyvekben farkasokkal, alakváltókkal, vámpírokkal, de ez a kötet mégis újat ad. Az írónőnek sikerült, úgy felépíteni a karaktereit, lényeit, hogy érdekessé váljanak. Wolfgard, Beargard, Owlgard, Crowgard, Sanguinati... Már a nevek is érdekesek és a képességeik is, de mindezek mellett minden szereplő egyedi tulajdonságokkal bír. Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma alakváltó. 1-2 szereplőt nagyon szerettem, Meggiet, Simont, Henryt, Tesst, Vladot, Erebus nagyapát különösen és még lehetne sorolni. :)


"A terra indigene lények nem szeretni akarták az embert, hanem megenni. Miért olyan nehéz ezt megérteni az embereknek?"




Az emberek csak megtűrt lények, majmok, húsok. Ha megszegik a terra indigene lények törvényeit, egyszerűen megeszik őket vagy valamilyen testrészüket. A Mások kegyetlenek az emberekkel, de nem csak egyszerű ösztönlények, intelligensek is.




"A Mások nem emberek, és soha nem is lesznek azok. De megpróbáljuk elérni, hogy legalább néhányunkban többet lássanak, mint hasznos vagy eszes hús."



Meggie Corbyn menekül a fagyos hidegben és kis híján megfagy az utcán, amikor eléri a Lakeside Udvart. Az udvar új összekötőt keres, Meggie kap az alkalmon és jelentkezik. Bár nem teljesen szívesen, de Simon Wolfgard neki adja az állást, és kap egy kis lakást is, ahol meghúzhatja magát. Mivel igen lelkesen és hatékonyan végzi a munkáját, megtűrik és egyre jobban megismerik. Érdekes volt megfigyelni, hogy a Másoknak milyen furcsa volt Meggie viselkedése, szokásai. Eközben Meggie üldözője mindent bevet, hogy visszaszerezze a tulajdonát és egyszer csak elszabadul a pokol.


"– … És amikor a tolerancia nem megfelelő, a halálozási arány nő. Előfordul, hogy nagyon sok ember hal meg."



Sem a lényekre, sem az emberekre nem lehet ráhúzni, hogy pusztán feketék vagy fehérek. Eleinte úgy tűnik a terra indigene tagjai a kegyetlen zsarnokoskodók, de időközben megismerve őket kiderül, hogy egyszerűen csak Mások. Ők voltak az őslakosok, és ők az uralkodó faj a Földön és igazából, az emberek sem különbek tőlük, sőt! Tény, hogy nem eszik meg élve az ellenséget, de nem kímélik, a saját fajtájukat sem és többnyire csak akkor állnak ki egymásért, ha az az érdeküket szolgálja, ugyebár...


Ami még nagyon megfogott a könyvben az az itt-ott megcsillanó humor volt. Időnként hangosan felnevettem vagy szélesen mosolyogtam.


"...egy Holló, egy próféta és egy vámpír bemegy egy irodába… Nagyot szusszant. Ez olyan volt, mint valami hülye vicc eleje, amiket a terra indigene lények sosem értettek."


Beszippantott a történet az elejétől a végéig és nagyon szerettem volna folytatni. Nem is igazán volt kedvem elkezdeni más könyvet, mert ragaszkodtam ehhez a világhoz. Jól felépített világ, nagyon szerethető vagy éppen unszimpatikus szereplőkkel, új ötletekkel, izgalmas és szórakoztató jelenetekkel. Minden megvolt benne, amit szeretek egy jó fantasyben. Egyszerűen imádtam, faltam a lapokat. Nagy esély van rá, hogy kedvencek közé kerül a sorozat. Nagyon várom a folytatást! 


Köszönöm szépen a recenziós példányt a Twister Media Kiadónak!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése