Amy Harmon: Arctalan szerelem

Gyönyörű borító, felejthetetlen történet.





Fülszöveg:

Ambrose ​​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is
Eredeti mű: Amy Harmon: Making Faces 
Eredeti megjelenés éve: 2013

Véleményem:

>

*
Beszerzés ideje: 2016. július 6
2016. július 16., 14:19 - 2016. július 18. 16:09
Twister Media, Budapest, 2016
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631061 · FordítottaMarczali Ferenc
>

*
Ez a könyv valóban csodaszép kívül-belül. Tökéletesen megértem a sok rajongót. Amy Harmon nagyszerűen ír, szépen fogalmaz. 
Sok tanulság és sok mondanivaló van ebben a kötetben, le sem lehetne írni mindet. Olyan témákat feszeget, mint a kirekesztettség, gyász, veszteség, újrakezdés, barátság, hűség, kitartás és még sorolhatnám.
Már az elején is nagyon olvasatta magát és nagyon nem akaródzott letenni. A stílus közvetlen, gyorsan lehet haladni vele.
Szerettem Fernt és Bailyt, szerettem ezt a kisvárost. Jó volt elmerülni benne. Baily személyisége irigylésre méltó. Nem hagyta el magát és nem hagyta, hogy az állapota megkeserítse az életét. Fern a hűség szobra. Mindig kitartott a barátai, szerelme mellett. Ambrose kissé vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Nem mondhatnám, hogy különösebben megkedveltem volna.
Viszont volt 1-2 dolog, ami felett nem tudok szemet hunyni sajnos. Pl.: kis csalódás ért, hogy a kiképzésről, a háborúban töltött időről alig olvashattam. Így nem is igazán jött át a háború szörnyűsége. Egyszerűen átléptünk rajta, amit nagyon sajnáltam.
A másik a dolog a mellékszereplők élete. Róluk és a családjukról is többet olvastam volna, így annyira nem érintett meg a veszteségük, nem tudtam sajnálni őket. Sem a háború előtt, sem utána nem derült ki túl sok róluk, így nem tudtam megismerni, esetleg megkedvelni őket.
Ezektől függetlenül bátran ajánlom, mert tényleg magával ragadó történet és örülök, hogy olvashattam. 
Alig várom az Írónő következő könyvét. :)

2 megjegyzés: