Interjú: Rona Fire írónővel

Nem rég olvastam Rona Fire: Switch című könyvét, ami nagy hatással volt rám. Nagyon megfogott a nyíltsága, az őszintesége és kifejezetten tetszett, hogy végig követhetjük a gondolatait, érzéseit egy olyan témával kapcsolatban is, ami még mindig tabunak számít. 
A véleményemet itt olvashatjátok a könyvről. 




Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 248
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155596247





Az írónő volt olyan kedves és válaszolt néhány kérdésemre egy interjú keretében. 
Nagyon érdekes és jól kidolgozott válaszokat kaptam, élmény volt olvasni. 


1. Mi késztetett arra, hogy megírd és kiadd ezt a könyvet? Mi volt a célod?

Amikor olvastam A szürke ötven árnyalatát, akkor nagyon sokminden tetszett benne. Én ekkoriban már jártas voltam a BDSM világában, ezért egy-két jelenet nagyon megragadott, viszont éreztem azt első pillanattól fogva, amit az író később ő maga is nyilatkozott, hogy ez egy kitalált történet, nem saját tapasztalaton alapult.
Később azonban létrehozott egy olyan hullámot, hogy mindenki BDSM-ről írt és minden történetben a szegény, ártatlan kislány kerül a gonosz, domináns, gazdag pasi kezei közé.
Közben pedig az igazi életben, legalábbis az én környezetemben, mindenki egészen máshogy csöppent bele ebbe a világba, akárcsak én.
Ezért írtam a könyvet, hogy megmutassam, milyen is ez a valóságban.
Emellett szerettem volna kiírni magamból életemnek ezt a szakaszát.


2. Említetted, hogy a könyved nagy része pontosan úgy történt, ahogy leírtad. Mennyi a valóság és hol kezdődik a fikció?

Egészen az utolsó fejezetekig a valóságot írtam meg. Természetesen, a könyv megjelenése és a felolvasó körutak itthon kicsit másképp zajlanak, azt a fantáziám és a filmes élményeim tették hozzá, a vége pedig a jövőkép, amit elképzelek a magam számára.
Így aztán ez még nem valóság, de egy nagyon erősen kívánt cél, amit azért is írtam meg, hogy még inkább tudatosuljon és hamarosan meg is valósuljon.


3. A könyved nagyon nyílt és őszinte, semmi szépítés nincs benne. Nem tartottál az emberek véleményétől? A negatív vagy a pozitív hozzáállás a gyakoribb?

Amikor már az utolsó simításokat végeztük a könyvön és nyomtatásra készen még egyszer átolvastam, akkor döbbentem rá, hogy ezt hamarosan emberek fogják olvasni és véleményezni. Egy kicsit meginogtam és majdnem visszacsináltam az egészet, mert úgy éreztem, túlságosan kiadom magam, de végül győzött az olthatatlan vágy, hogy végre igazi író váljék belőlem, amit pedig tudtam, hogy ezzel a könyvvel el tudok érni.
Szerencsére a könyv nagyon jó kritikákat kap, büszke vagyok rá és meghatódom ezektől mindig.
A szűkebb környezetemben, a faluban, ahol élek, természetesen nehezen emésztik meg, hogy ilyesmit írok, de bántani senki nem bánt érte. Legfeljebb őszintén azt mondják, ez nem nekem való, nem olvasom el.
Mivel Balatongyörökön már hozzászoktak a művészek jelenlétéhez, hiszen festők, operaénekesek, írók, színészek éltek ebben a gyönyörű faluban, ezért az, hogy író vagyok nem számít furcsának és a legtöbben jó érzésekkel állnak hozzá, amiért igazán hálás vagyok.
Tudom, hogy szerencsés a helyzetem, mert nagyon sok olyan amatőr író van, akinek a megjelenés nehézségei mellett még a környezete negatív energiáival is meg kell küzdenie.


4. Úgy érzem, az emberek többségénél még mindig tabu téma a szex. A BDSM és a szokványostól eltérő szexuális beállítottság pláne. 
Neked mi a véleményed erről?
Számodra mindig ilyen természetes volt a szexről beszélni?

Azt hiszem, ezt a kurtizán múltam teszi és a hitem abban, hogy az őszinteség a legjobb, amit egy másik emberrel tehetünk. Valahogy mindig természetesnek éreztem a szexualitásomat, ugyanúgy, mint az evést, vagy a levegővételt. Életem során sok olyan emberrel találkoztam – sajnos leginkább nőkkel – akik tele vannak fölösleges félelmekkel, komplexusokkal a saját testüket illetően és emiatt képtelenek elengedni magukat, megnyílni és kimondani, mire vágynak igazán.
Nekem sem volt könnyű az elején megküzdeni a biszexualitásommal, a különleges vágyaimmal, de addig kerestem és kutattam, míg megtaláltam azokat a partnereket, akik nem nevetnek ki, nem néznek beteges őrültnek, hanem úgy fogadnak el, ahogy vagyok.
Úgy vélem, lehet valaki meleg, leszbikus, biszex, BDSM rajongó, vagy bármilyen fétis rabja, nem szabad, hogy ez határozza meg őt mások szemében.
A témában folytatott kutatásaim megerősítik, hogy a legtöbb kialakult fétisnek például lelki, gyerekkori, múltbéli okai vannak és az egy bizonyos módon megélt gyönyör segít ezek feloldásában.
Ettől még valaki nem lesz rossz ember és minden lehetséges módon harcolok az ezzel kapcsolatos előítéletek ellen.


5. A Switch-ben végigkövethetjük a gondolataidat, érzéseidet többek között a BDSM-mel kapcsolatban is. Mit tanácsolnál annak, akit érdekel, esetleg kipróbálta, de szégyelli magát, bűntudata van miatta?

Először is leszögezném, hogy a BDSM iránti rajongás nem betegség és nem bűn. Semmi oka rá, hogy bűntudata legyen emiatt.
Sőt, az egyik kedvenc mondásom szerint:”a hagyományos szex két test játéka, a BDSM két elméé.”
Sokkal kifinomultabb intelligencia, érzésvilág és fantázia kell a BDSM megéléséhez, amire inkább legyen büszke az ember, mint szégyellje.
A másik, amit tanácsolhatok, hogy addig kell keresni, míg meg nem találjuk azt az embert, akivel maradéktalanul, bűntudat nélkül ki tudjuk élni a vágyainkat. Minden zsáknak megvan a maga foltja, csak türelmesnek kell lenni, illetve pontosan megfogalmazni magunkban, hogy mire is vágyunk, mit szeretnénk átélni a BDSM-en belül.
Mert ez már egy egyre inkább szerteágazó dolog és nagyon sokmindent ölel fel. Vannak dolgok, amik pl. engem sem vonzanak egyáltalán és nem éreztem rá késztetést, hogy kipróbáljam, valamint olyan dolgok is, amikbe kíváncsiságból egyszer belementem – mint a könyvben említett tűvel való játék – de nem volt rám semmilyen hatással.
Ha már tudjuk, mi okoz örömet könnyebben találunk hozzá partnert is.


6. Hol tart most az életed? Sikerült rájönnöd, ki is vagy valójában?
A könyvben úgy éreztem, végül elfogadtad magad annak, aki vagy.

Igen, azt hiszem, már jó ideje sikerült helyretennem magamban a dolgokat. Vidéken élek, nagyszüleim házában, amit én magam újítok fel. Kertészkedem, részt veszek a közösség életében, emellett pedig blogolok a Cafeblognál és persze írok.
Sok kompromisszumot kötöttem magammal azért, hogy itt tartsak, de a nehézségekre ugyanolyan szívesen emlékszem vissza, mint az örömteli pillanatokra.
Büszke vagyok arra, hogy olyan emberek között élhetek, akik nem csak az életmódomat, de a választásaimat is elfogadják, akik előtt nem kell titkolóznom, önmagam lehetek.
Azt gondolom, akkor leszünk igazán kiegyensúlyozottak, ha megtanuljuk szeretni magunkban a jót és a rosszat egyaránt. Én ismerem a hibáimat, a gyengeségeimet, de nem akarok változatni rajtuk, mert ettől lettem azzá, aki minden reggel mosolyogni tud a tükörképére. Ez pedig mindennél fontosabb.


7. A könyvben olvashatunk részleteket, a főszereplő készülő regényéből. Létezik a teljes történet? Vagy csak amit a könyvbe beleszőttél? 
Amennyiben létezik, publikálod majd valamikor?

A történet egy teljes regény, aminek a címe Furcsa szerelmek. Ez volt az első olyan, hosszabb írásom, aminél úgy éreztem, szeretném, ha könyv lenne belőle. Az Álomgyár Kiadóval beszéltünk már erről, nem kizárt, hogy valamikor megjelenik majd.
Egy kicsit nehéz, mert a másság témáját járja körül egy olyan házaspár szemszögéből, akik azért házasodnak össze, mert társadalmilag és gazdaságilag jó megoldásnak tűnik, miközben mindketten valaki máshoz vonzódnak.
Ebből persze soha nem sülhet ki semmi jó, hiszen nem lehet színlelve leélni egy egész életet…


8. Elejtettél egy infomációmorzsát egy új regényről. Elárulsz róla valamit vagy titok egyelőre? Esetleg köze van a sorozatnak tervezett Piroslámpás gyilkosságokhoz vagy a Switch-hez?

Az új történet szintén kényes témát boncolgat és remélhetőleg újfent sikerül ledöntenem néhány, előítéletek vaskos tégláiból épült falat.
A legtöbben azt gondolják, hogy minden örömlány úgy él, ahogy az újságokban, filmekben, könyvekben megjelenik. Vagyis borzalmas körülmények között.
Közben pedig a mai, magyar valóság ettől nagyon-nagyon messze van.
Sabine bőrébe bújva léphetünk be ebbe a titokzatos világba, vele együtt élhetjük majd át annak napfényes és árnyoldalait, eshetünk szerelembe és kétségbe egyformán.
A szerelmes, életszagú regény célja, hogy megmutassa, az örömlányok is teljesen hétköznapi emberek, vágyakkal, kétségekkel, küzdelmekkel és célkitűzésekkel.
Ez egy teljesen különálló történet, sem ennek, sem a SWITCH-nek nem lesz folytatása.
Az egyetlen – négy részesre tervezett – sorozatom a Piroslámpás gyilkosságok, melyből hamarosan érkezik majd a második rész, illetve szeretnénk új formát adni az elsőnek is.

Nem tudom elégszer megköszönni az Álomgyárnak a lehetőséget, a támogatást és az empátiát, úgy érzem, végre megtaláltam a helyem ebből a szempontból is. 


Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Örülök, hogy egy kicsit még jobban megismerhettelek a kérdések által és alig várom, hogy találkozzunk személyesen! :)
Az új könyvedre pedig nagyon kíváncsi vagyok!

5 megjegyzés:

  1. Hát ez nagyon jól sikerült interjú lett! Néha meglepő, mégis szuper!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon érdekes (abszolút pozitív értelemben) interjú lett, gratula hozzá! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik.
      Nagy élmény volt elkészíteni is. :)

      Törlés