Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Egy örök klasszikus, mai szemmel. 

Sokféle kiadásban jelent már meg és még mindig újra és újra kiadásra kerül ez a történet.

Nekem az alábbi van a polcomon.

• Könyv: Jane Austen: Büszkeség és balítélet
• Kiadó: Európa
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 1975
• Oldalszám: 334
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 963070448X
• Fordította: Szenczi Miklós

Fülszöveg:

Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok – egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.

Eredeti mű: Jane Austen: Pride and Prejudice 

Eredeti megjelenés éve: 1813

Véleményem:

*

Beszerzés ideje: 2016. július 3

2016. július 26., 12:40 - 2016. július 28 15:14

Európa, Budapest, 1975

334 oldal · keménytáblás · ISBN: 963070448X · Fordította: Szenczi Miklós

>

Figyelem! Klasszikusokat és történelmi romantikusokat kerülő személy véleménye következik. :))

Nagyon ritkán olvasok ilyen történeteket. Általában unalmasnak, vontatottnak érzem őket, a nyelvezetről nem is beszélve. 

Be kell vallanom, hogy ez viszont tetszett. :) 

Érdekes volt olvasni az akkori korban élők életviteléről, gondolkodásmódjáról. Így belegondolva, nem tudom, szeretnék-e abban a korban élni. 

Tanulságos és elgondolkodtató történet a büszkeségről és előítéletekről. Félreértések sorozata a komunikáció hiánya miatt. 

Az elején bele kellett rázódnom az Írónő stílusába, nem a nyelvezetébe, hanem az írásmódba, de azután már egészen hozzászoktam.

Itt-ott kissé unalmas volt, nem tudott lekötni teljesen és nem mindig tudtam követni, ki kinek a kije, a sok Miss Benetről nem is beszélve. Ezért nem lett kedvenc, de a történet viszont jó volt, szerettem a szereplőket is. 

Megnéztem az egyik filmet is olvasás után. Egész jó adaptáció volt, de a könyv szokás szerint jobb. 

Falni nem fogom az ilyen regényeket, de ez most jól esett és még megpróbálkozom más klasszikussal is. :)

•