75%-ban igaz történet.
Olvastam már több műfajban a szerzőtől és eddig sosem okozott csalódást. Biztos voltam benne, hogy most sem fog, de arra nem számítottam, hogy ebben a kis könyvecskében ilyen nehéz olvasmány lapul.
Olvastam már több műfajban a szerzőtől és eddig sosem okozott csalódást. Biztos voltam benne, hogy most sem fog, de arra nem számítottam, hogy ebben a kis könyvecskében ilyen nehéz olvasmány lapul.
Kiadó: Articity
Kiadás helye: Nagytarcsa
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 182
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786158032575
Illusztrálta: Tomasovszki István
Megjelenés időpontja: 2017. október 31.
Fülszöveg:
Amikor a magyar barlangász egy brazil smaragdbarlang fogságába esik, magányában kénytelen szembenézni múltjával. Az emlékképek úgy vetülnek a sötét kőfalakra, mint a meg nem értett, látszólagos valóság részletei Platón barlanghasonlatában. A regény zarándokút és megbocsájtástörténet: két helyen és két időben játszódó, önkéntelen emlékezés az apaságra és fiúságra.
Véleményem:
Articity, Nagytarcsa, 2017
182 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158032575 · Illusztrálta: Tomasovszki István
"Igazán szeretni akartam apát."
Nagyon érdekes a borító, a barlangászatról szóló filmek, cikkek, könyvek általában felkeltik a figyelmemet. Már csak azért is, mert én képtelen lennék bemenni oda. Nincs klausztrofóbiám, de nem szeretem az olyan helyeket, ahol csápdába eshetek vagy nem lehet bármikor kijönni. :))
A lényeg, hogy a borító is megfogott, de leginkább a szerző miatt keltette fel a figyelmem a kötet. Nagyon szeretem a könyveit, így nem is volt kérdés, hogy ez a kötet is megy a kívánságlistámra.
"Az esély egyedi, és megismételhetetlen: a hallgatóság pártatlan, és remélhetőleg, nem szakít majd félbe."
A történet 2 szálon fut, amelyek folyamatosan váltják egymást. Mindkét szál önmagában is megállná a helyét, együtt mégis kiegészítik egymást. Így kapunk teljes képet a mondanivalóról. A történet kezdetén, főszereplőnk hazafelé tartva ismerteti, életének két szakaszát. Az egyikben egy barlang felé utazik egy csapattal a brazíliai őserdőben. Az oda vezető út sem sétagalopp, veszélyes területen halandnak keresztül, míg eljutnak a barlanghoz, ahol további megpróbáltatások elé néznek. Amíg nyomon követjük az útjukat, visszatekintést kapunk a múltba, főhősünk gyermekkorába. Ezek a részek még nehezebbek.
Felmerül a kérdés, hogy mit érdemel egy ilyen apa? Meg lehet bocsátani? Elítéljük? Vajon egyszerűen ilyen ember volt vagy az akkori kor, a sok vesztesség vagy a munkája tette ilyenné? Megérdemli a megbocsátást, megérdemli, hogy megmentsék? Vajon a fia mit tesz? Ki ment meg kit?
Nincsenek kifejezetten jó és rossz emberek a történetben, csak olyanok, akik mellett nap, mint nap elmegyünk. Talán nem is tudjuk, mi zajlik a háttérben. Azt gondoljuk, minden rendben. Ha mégis tudnánk róla, mit tennénk? Beleszólnánk vagy becsuknánk a szemünket?
A szerző nem él hatásvadász elemekkel, nem célja a sajnálat kivívása, egyszerűen csak megosztja az olvasóval a történteket. Talán éppen ezért válik valósághűvé.
Felmerül a kérdés, hogy mit érdemel egy ilyen apa? Meg lehet bocsátani? Elítéljük? Vajon egyszerűen ilyen ember volt vagy az akkori kor, a sok vesztesség vagy a munkája tette ilyenné? Megérdemli a megbocsátást, megérdemli, hogy megmentsék? Vajon a fia mit tesz? Ki ment meg kit?
Nincsenek kifejezetten jó és rossz emberek a történetben, csak olyanok, akik mellett nap, mint nap elmegyünk. Talán nem is tudjuk, mi zajlik a háttérben. Azt gondoljuk, minden rendben. Ha mégis tudnánk róla, mit tennénk? Beleszólnánk vagy becsuknánk a szemünket?
A szerző nem él hatásvadász elemekkel, nem célja a sajnálat kivívása, egyszerűen csak megosztja az olvasóval a történteket. Talán éppen ezért válik valósághűvé.
"Megéreztük, hogy az elkövetkezendő órák vagy a kalandot vagy a kínt fogják elhozni nekünk."
A barlangnál sem kell egy percet sem unatkoznunk, pörögnek az események. Egy leszámolás közepébe csöppenünk vissza, ahol további fordulatok várnak ránk.
Sikerült meglepnie a szerzőnek a történettel kapcsolatban, egyáltalán nem erre számítottam. A múltbéli szálnál meg is döbbentem az elején, nem hittem volna a fülszöveg alapján, hogy erre visz a cselekmény.
Olvasás közben, jódarabig motoszkált a fejemben, hogy hogy jön a cím a történethez. Szinte a végéig nem derül fény a titokra.
Kifejezetten tetszett, hogy a történet végére sem változott át mindenki hibátlan jó emberré és nem lett habos-babos happy end.
Ami egy kissé zavart, az a fejezetek elkülönülésének hiánya. Jobban szeretem, a többszálon futó cselekményeknél, ha nem olvad egybe a szöveg. Így egy pár mondatig megzavart a váltás minden alkalommal. Idő kellett míg belerázódtam a másik eseménysorba.
Különlegessége a kötetnek, hogy több illusztrációt tartalmaz, amiken el lehet időzni egy darabig.
"-Ki az, aki ismerte őt igazán? Még talán önmaga sem. De az igazság...
-Az mások igazsága. Sosem lesz a tiéd. Ha rendben vagy a sajátoddal, túl fogod élni."
Összességében, nem egy könnyű, gyorsan ledarálható olvasmány, ám annál inkább tartalmas. Mindkét szál elgondolkodtató és kérdéseket vet fel az olvasóban, ahogy a szerző összes eddigi könyve.
A kérdések egy részére meg is kapjuk a választ, de van, amire magunknak kell felelünk.
A kérdések egy részére meg is kapjuk a választ, de van, amire magunknak kell felelünk.
Köszönöm a könyvet, a dedikálást és az élményt a szerzőnek!
~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.