L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója [Értékelés]

Egy biztos, nem unatkoztam egy percig sem. :)



Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 138
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155665394


Fülszöveg:

Az ember azt hinné, hogy egy űrállomáson nem unalmas az élet. Ez igaz lehet, ha felelősségteljes a munkaköröd, esetleg egy erre járó űrhajó legénységéhez tartozol. De ha a takarító és karbantartó személyzet tagja vagy… az nem túl izgalmas. Max élete ebben az egyhangú, de nyugodt mederben folyik egészen addig, míg meg nem ismeri Lydiát. A lánynak köszönhetően belekeveredik a Xendonon dúló polgárháborúba, ami több fájdalmat okoz, mint azt valaha is képzelte volna. A békés élet és a kalandok közt egyensúlyozva nehéz döntéseket kell meghoznia, melyek akár az életébe is kerülhetnek.




Véleményem:


2017. június 30., 17:21 → 2017. július 1., 17:52
Colorcom Media, Budapest, 2017
138 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155665394



~
"Megittam hát az italom, majd kisétáltam az ajtón, miközben több tucatnyi tekintetet éreztem a hátamban… és legalább ennyi képzeletbeli kést."
~

Először a borítóra és a címre figyeltem fel. Nagyon kreatív, tetszik. :)

Nem éppen erre számítottam a történettel kapcsolatban, nagyon meglepett ez a könyv. Valamiért azt gondoltam, hogy az egész egy űrállomáson játszódik majd, ehelyett folyamatosan újabb és újabb helyszíneket jártam be a szereplőkkel. Rövidsége ellenére rengeteg dolog történik benne. Kizárt, hogy unatkozzon az olvasó. Ha épp nem harcba, menekülésbe keveredünk, akkor a párbeszédeken lehet nevetni.

Nehéz spoiler nélkül írni, ezt a könyvet el kell olvasni, hogy teljes képet kaphassunk róla.

Max szemszögéből olvashatjuk a történéseket egy napló formájában. Ezt nem szabad elfelejteni az olvasás során. Ne keressük a regények általános jellemzőit, mert nem az és ettől egyfajta egyediséget kap.

Max igencsak unalmas életet él, amíg bele nem csöppen egy olyan eseménybe, ami felforgatja addigi nyugodt életét. Elképesztő jellemfejlődésen megy keresztül a regény során. Egy egyszerű takarítóból kiképzett harcos válik, amellett, hogy megtalálja a boldogságot is. Ettől nem kell megijedni, semmiféle csöpögős romantika nem jelenik meg. Szarkasztikus, humoros, aki folyamatosan belekeveredik valamibe, hiába szeretne nyugodt életet. Aztán persze, kiderül, hogy nem is bánja annyira ezeket a kalandokat. :) Nem lehet nem kedvelni. 


A szerző készített egy képet Maxről:




Az egyik kedvenc idézetem:

~
"-Hé ,Felp!-szóltam bele a rádióba.-Biztos vagy benne,hogy jönnek a kalózok? 
-Persze,hogy biztos vagyok benne. Miért? 
-Mert én innen nem látok semmit. 
-Nem látsz…Várj! 
Ekkor érte az első találat a hajónkat. 
-EZ MEG MI A FRANC VOLT?-üvöltöttem. 
-Szerinted? A kalózok. 
-Hol a fenében vannak? Nem látom őket! 
-Mert szemből jönnek. 
-…azt akarod mondani,hogy észlelted őket,de kitérés helyett mentél tovább velük szemben? 
-Igen. 
-Idióta csempész. Fordítsd meg a hajót! 
-De a Zambara ebben az irányban van! 
-Hajó nélkül,hogy akarsz odajutni? Fordulj meg,hogy lőni tudjak! 
-Jaaa…Oké. Forduláááás!"
~

Kedvenc szereplőm viszont Flep volt. :) Jókat nevettem a szócsatáikon Max-szel. Mókás figura, aki tett róla, hogy ne legyenek unalmas percek. Igazi jóbarát, akire mindig lehet számítani. 
Egy csempész... akinek helyén van a szíve. Ez sem éppen szokványos felállás. :)) Nagyon szívesen megismerném az ő történetét is.


~
"– Ez meg mi? – kérdeztem Felptől. 
– Hát. Az a helyzet komám, hogy eléggé lőnek ránk. 
– Lőnek? Mi a jó nyavalyáért lőnek? 
– Csempész vagyok, rémlik? Kéne nekik az áru. 
– Megmondtam, hogy ne rángass bele semmibe, rémlik. A francba. 
– Jól van na. Segítenél azért? Beizzítottam a fegyvereket." 
~


Másokkal ellentétben, nekem Lydia nem lopta be magát a szívembe, de a társaság többi tagja már csak a változatosságuk miatt sem mindennapiak. Többféle faj, többféle személyiség. Egy kicsit többet is olvastam volna róluk.


A világfelépítés is érdekes. Az emberi faj már kihalóban van, de rengeteg más élőlénnyel találkozhatunk és sokféle bolygóra látogathatunk el. Itt viszont hiányérzetem támadt. Bár nem rajongok a hosszadalmas leírásokért, nekem most kifejezetten hiányzott, hogy jobban megismerjem a környezetet. Egy picit több információ jó lett volna, hogy el tudjam képzelni az űrhajókat, űrállomásokat, a szerző által kitalált bolygókat. Viszont, ennek hiányában olyanok is élvezhetik az olvasást, akik nem sci-fi-rajongók vagy nem szeretik az ilyen leírásokat. Az biztos, hogy az olvasó képzelőerejére szükség lesz. :)


A történet pörgős és elképesztően fordulatos. Sosem tudtam, mire számítsak a következő pillanatban. Karakterekben és helyszínekben nincs hiány. Nagyon olvasatta magát, gyorsan el lehet olvasni és ilyen befejezés után, nagyon szeretném olvasni a folytatást is. Remélem, hogy lesz rá lehetőségem. :)



Köszönöm a recenziós példányt a szerzőnek! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése