Penelope Douglas: Nélküled [Értékelés]

Tavaly olvastam  Penelope Douglas: Szívatás című regényét és azóta szerettem volna elolvasni Jared szemszögét is. Mindkét történet megállja a helyét önmagában is, de mégsem az igazi. Ez a két kötet tökéletesen kiegészíti egymást, mint két, egymásba illeszkedő fogaskerék.


Kiadó: WOW
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 376
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786158027007
Fordította: Bótyik Bettina Zora

Fülszöveg:


Folytatódik Penelope Douglas nagy sikerű sorozata, a Fall Away.

Voltál már olyan dühös, hogy örömöd lelted abban, ha ütsz-vágsz? Vagy annyira tehetetlen, hogy teljesen tompának érezted magad? Az utóbbi néhány évem erről szól. A düh és a közöny két véglete között élek, átmenet nélkül.

Van, aki utál ezért, és vannak, akik félnek tőlem. De senki sem bánthat, mert nem érdekel semmi és senki.
Tatumot leszámítva.
Annyira szeretem, hogy már utálom. Barátok voltunk, de rájöttem, hogy sem benne, sem másban nem bízhatok. Ezért megbántottam. Ellöktem magamtól.
Mégis szükségem van rá. Amint meglátom, elememben érzem magam. Minden indulatomat rázúdíthatom. Belekötök, ellenszegülök, szívatom. Ez lett a lételemem.
De elment. Franciaországban volt egy évig, és más emberként jött haza.
Ha most támadom, már visszatámad.

A Szívatás Tate történetét mesélte el. Most kiderül, miként élte meg ugyanazt a másik főszereplő, Jared.



Véleményem:



2017. június 18., 19:37 → 2017. június 20., 21:11
WOW, 2015
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158027007 · Fordította: Bótyik Bettina Zora



"A tegnap örökké tart.
A holnap soha nem jön el."

A borítók nagyon szépen összeillenek, szeretem, amikor egy sorozat részei passzolnak egymáshoz. Jó érzés rájuk nézni a polcon, vagy elővenni őket. 

Megmondom őszintén, még nem jártam így könyvvel, mint most. Penelope Douglas eszmétlenül jól megírta ezt a történetet. Sajnos, egy történet másik szemszögből írt változata sokszor lesz csalódás, mert az ember úgy érzi, ezt már olvasta és nehéz újat mutatni. P. Douglas mégis megcsinálta! Nem is akárhogy. 

Itt kiemelném az Írónő előszavának egy részét, mert engem nagyon megfogott és nagyon is igaz:


"Ugyanakkor szeretném megnyugtatni azokat akik már
olvasták a Szívatást, Nagy kihívás, amikor ugyanazt a
történetet akarjuk megírni egy másik szereplő
nézőpontjából, mert egyetlen olvasó sem szeretné, hogy
félrevezessék, és kétszer vegye meg ugyanazt a regényt
Nagyon keményen dolgoztam, hogy valami mást adjak a
kezetekbe.
Ez NEM a Szívatás újramesélése.
Hanem Jared története."

Ez tényleg Jared története. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy a Szívatást olvasom, mert annyi új információt kaptam és megismerhettem Jared életét, gondolatait, természetét és ami a lényeg, az indokait. 


Jared Trent. Mit kezdjek veled? Pont miatta vagyok bajban. Ugyanis nem szerettem őt, nem szerettem a gondolatait, nem élveztem az ő bőrébe bújni. A könyv nagy részében arra gondoltam, ez beteg. Valami nagy baj vagy az agyával. Önző, beképzelt, egoista, dühkitörései vannak, depressziós és annyit káromkodott, hogy már fájt olvasni. Nem szépítem, egy igazi s*ggfej. Időként, azt gondoltam, tudathasadásos... olyan kettős érzelmeket és tetteket sorakoztatott fel, hogy képtelen voltam követni és megérteni, hogy akkor most mi is van?

"Nem tudtam tovább hallgatni, hogy senki nem akar. Úgyhogy mindenkit kizártam. Teljesen és azonnal."

Az ilyen karakterek is lehetnek szórakoztatóak, ha humorral párosulnak, de itt ebből nem sok volt. Jared folyton sajnáltatta magát és borzasztó negatív érzésekkel volt tele. Menet közben elkezdi kapizsgálni az olvasó, hogy miért is ilyen és miért bántotta Tate-t, de csak a végén értettem meg igazán azokat az okokat, ami miatt Tate-t bántotta. Az ok igen gyerekes, de egy ilyen életben felnőtt, sérült embertől talán nem is annyira az. 



Mire a könyv végére érünk, nagy változásokon megy keresztül. Ez már tetszett, de talán előbb kellett volna fejlődést mutatnia, hogy meg tudjam kedvelni. Egyszerűen rányomta a bélyegét az olvasásom hangulatára az, hogy nem szerettem olvasni az ő gondolatait.


Ettől függetlenül, örültem, hogy ilyen részletesen megismerhettem az életét, nem egyszerűen át lettek másolva a beszélgetések kis kiegészítéssel. Szerettem az autóversenyzős részeket, a visszaemlékezéseket. Nem egyszerűen elmesélte, mi történt, emlékeket kaptunk a gyermekkorából és Tate-tel való találkozásaiból. Tetszett amivé vált, ahogy a dühös, bulizós, bajkeverőből lenyugodott és igyekezett kimászni a gödörből. 

Összességében, szerettem is, meg nem is.  Az Írónő nagyon jól megírta ezt a szemszöget és Jared személyisége is érthetővé válik, de ez sajnos nem változtat azon, hogy irritált a könyv nagy részében...

"Ez az a pillanat,amikor tudod,hogy megkaphatod, amit akarsz, ha elég bátor vagy ahhoz, hogy kinyúlj érte. Egy töredékmásodperc, ami mindent megváltoztathat, de kihátrálsz belőle, mert túlságosan félsz kockáztatni."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése