George Cooper: Magánügy

A borító hamar felkeltette az érdeklődésem, akárcsak a fülszöveg. Azóta szemeztem ezzel a könyvvel, hogy először szembejött velem a moly.hu-n.

George Cooper: Magánügy

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 420

ISBN: 9786155252525

Fülszöveg:

Milyen lenne egy regénye, ha Rejtő Jenő napjainkban írná meg? Talán ilyen: Csodálatos dolog egy örökség! Főleg akkor, ha van kinek átadni. De ha nincs, az sem baj. Egy tévútra tévedt magánnyomozó, és egy nyugdíjazás címén félreállított detektív csatasorba áll az örökös felkutatásával megbízott lelkes ifjú titánnal, hogy végül – egy észbontóan észbontó nővel kiegészülve – gyökerestül felforgassák a világ ellen szövetkező bűnös elemek életét. Könyvünk hősei – vérfarkas és vámpír rokonok híján – súlyosan sebezhetők, legyen szó akár szerelemről, akár egyszerű ólomgolyókról, nem laknak koporsóban, és a napvilágnál sem porladnak el hideglelős sikoltozás közepette. Jól bánnak a szavakkal, tudnak kávézaccból jósolni, és kis szerencsével bármit képesek túlélni, ami nem halálos. Figyelem! A könyv klasszikusokat is feldolgozó író tollából került ki, ezért nyomokban mondanivalót is tartalmazhat. Kizárólag olvasni tudóknak!

Véleményem:

Beszerzés ideje: 2017. január 11.

2017. február 1., 22:55 → 2017. február 12., 01:35
Álomgyár, 2014
420 oldal · ISBN: 9786155252525

Mégis hol járt ez a könyv eddig? Miért nem olvastam előbb?? Miért nem olvassák többen??? Egyszerűen érthetetlen számomra.

Ismét egy remek történetet olvastam, magyar író tollából, ami megint csak megerősített abban, hogy milyen tehetséges szerzőket találhatunk kis hazánkban.

De kezdem az elején. A borító nagyon megtetszett, egyszerű, de figyelemfelkeltő. Tökéletesen illik a történethez. 

Dave Bexley magánnyomozó egy könnyűnek tűnő ügyet vállal, meg kell keresnie egy eltűnt személyt. Aztán kiderül, hogy korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Egyre több szereplő és egyre több szál jelenik meg, egyre jobban bonyolódik a cselekmény. 

"Vannak helyzetek, amikor az ember azt gondolja, ennél rosszabb már nem lehet. Aztán persze utólag kiderül, hogy tévedett."

Kellett pár oldal, míg megszoktam a stílust, de aztán végérvényesen megszerettem. 

Régen nevettem utoljára ennyit egy könyvön. Dave stílusa nagyon szórakoztató, imádtam a humorát, sokszor nevettem fel olvasás közben. A cselekmény mégis komoly, egy igen szövevényes és érdekes nyomozós történetet kapunk, megspékelve néhány kisebb üggyel. Az író nagyon alaposan kidolgozta a szálakat, jól felépítette a történetet. Végül minden kis darabka a helyére került, amit menetközben főhőseink kinyomoztak, akármennyire tűnt különálló információnak.

Adott egy magánnyomozó, egy hajléktalanná vált csinos nő, egy lefokozott felügyelő és egy biztosítótársaság alkalmazottja. Ez már helyből érdekes felállás, mi sülhet ki ebből? 
Hamar megszerettem őket. Minden karakter szépen ki lett dolgozva. Mindegyikről kialakult bennem egy kép, amint csatlakoztak a történethez, de ahogy egyre jobban megismertem őket, rá kellett döbbennem, hogy félreértettem a helyzetet. Nagy igazság, hogy ne ítélj a látszat alapján.

Dave szemszögéből olvashatjuk a történetet végig, ami ebben az esetben pozitív élmény a már említett szórakoztató stílusa miatt. 

"Úgy néztünk ki, mint egy csendélet két idiótával…"

"Olyan ember úgy sincs, aki hibátlan. Rajtam kívül. És én is csak azóta vagyok tökéletes, mióta sikerült úrrá lennem túlzott szerénységemen…"

Akadt aprócska romantikus szál is, ami elenyésző, de nem is hiányzott ide több. Pont annyi, amennyit egy ilyen történet elbír. Nagyon kíváncsi voltam, végül ki lesz a befutó. :)

A kötet végén olyan izgalmas cselekményt kaptam, hogy le sem tudtam tenni, míg be nem fejeztem. (Nevezetesen, éjjel fél 2-kor.) Nagyon izgultam a szereplőkért, nagyon kíváncsi voltam, hogy tudják kivágni magukat a szorult a helyzetből. Végre egy könyv, ahol a főszereplők sem sérthetetlenek. 

George Coopernek nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy megfelelő mértékben adagolja a humort, a komolyságot, a romantikát, az érdekes tényeket és a leírásokat. Egyszer sem unatkoztam olvasás közben. 

Még több George Coopert kérek, még több Dave Bexleyt! Nagyon remélem, hogy olvashatom a folytatást is! Engem megvett magának. Ha szeretitek a jól kidolgozott, szórakoztató krimit, akkor olvassátok!!! :)

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak!

Még egy kis kedvcsináló:

"Tom számára egyértelművé válhatott, hogy külvárosi idegenvezetője nem ravasz, hanem hülye."

"A söröm csendesen agonizált az asztal kifordult lábai között, sebe alapján úgy tűnt, pillanatokon belül elvérzik.
– Elnézést – motyogta Tom.
– Semmi gond, már úgysem voltam szomjas. Segíthetek felállni?
– Nagyon köszönöm. Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Tom Marshall vagyok.
– Dave Bexley. Örülök a találkozásnak.
A bemutatkozás meghitt pillanatának Ezüsthátú vetett véget, aki elénk toppant, és eme ünnepélyes alkalomból kést is rántott. Mielőtt azonban gondolkodóba eshettem volna, mitévő is legyek, Tom ijedtében úgy vágta állcsúcson a behemótot, hogy az zsákként terült el a romokban.
– Ezt nevezem! – ismertem el, miközben beszélgetőtársam a kezét rázta fájdalmasan.
– Most aztán pucoljunk, mert úgy érzem, hamarosan zord hangulatú, nagy buli lesz. Alacsonyan szállnak a bútorok."

"Annyira kerek volt számomra a történet, hogy teljesen elérzékenyültem saját zsenialitásomtól."

"- Na, végre! - nyugtázta az érkezésemet. - Kezdtem gubót növeszteni unalmamban.
- Bocs, hogy nem jöttem hamarabb - szabadkoztam.
- Bicegjen ide! - sóhajtott fel, és átadta nekem a küszöböt. - Csak az egyik lába sérült?
- Igen - válaszolt helyettem Tom. - Beleszúrtak, megvágták, és meglőtték.
- Akkor a bal lába olyan, mint egy rossz hazugság - jegyezte meg az orvos. - Több sebből vérzik.
Tom kuncogott.
- Rosszban sántikál, mi?
- Hát, nem mondhatja, hogy lövése sincs arról, mi történt - kontrázott a doki."