Rick Yancey: Az utolsó csillag [Értékelés]

Nagyon vártam ezt a könyvet, ugyanis az első 2 rész nagyon tetszett. Már kedvencnek is jelöltem a sorozatot. Amint kapható lett, beszereztem, de valahogy mindig tolódott az olvasás. Tudatalatt megéreztem valamit? 


Kiadó: Cartaphilus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 318
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632664781
Fordította: Havadi Krisztina

Fülszöveg:

Az ​ötödik hullám végigtarolta a világot, és elpusztított szinte mindenkit, aki az első négy hullám után még életben maradt. A túlélők maroknyi csapatára már csak a világvége vár. Mindegy, hogy emberek vagy az Azok soraiból származó, hibás programozású lények, továbbfejlesztett szuperhősök. Öt napjuk van, aztán az égen lebegő zöld anyahajóból záporozni kezdenek a bombák, amelyek egyszer s mindenkorra eltakarítják a Föld felszínéről az emberi civilizáció minden nyomát – a fertőzést, aminek Azok az emberiséget tekintik.
Cassie, Adu, Zombi, Evan, Dumbo és Sam együtt és egyenként is szembesül a dilemmával: vajon mi a fontosabb, menteni az életüket, vagy menteni azt, ami emberré teszi őket? Rejtőzködés vagy harc? Megküzdenek még egy-egy Némítóval, védelmezik a gondjaikra bízott gyerekeket, igyekeznek betartani régi ígéreteiket, és ráébrednek, hogy a szeretet a világvége fenyegetésétől sem sorvad el. Végül Cassie megpróbálkozik a lehetetlennel: egy utolsó küldetésben, akár az élete árán is megkísérli elpusztítani a mélyében bombákat rejtő anyahajót…

Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.
Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan „popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos” sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: „Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni.”

Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik következő kötetén.





Véleményem:

2017. július 29., 15:18 → 2017. szeptember 2., 21:23
Cartaphilus, Budapest, 2016
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632664781 · Fordította: Havadi Krisztina



"Az ember azt gondolná, hogy a közös ellenség rábírhatott volna arra, hogy félresöpörjük a nézeteltéréseinket és a különbségeinket, és együttes erővel léphettünk volna fel az egyre nagyobb mértéket öltő fenyegetés ellen."


A borító nagyon szép, ahogy az eddigi köteteké is, a filmest kivéve. Ötletes, passzolnak egymáshoz és illenek a történethez.

Történetünk ott folytatódik, ahol a 2. rész véget ér. Általában, nem okoz gondot folytatni egy sorozatot, pláne kedvencet nem, de itt most valahogy nehezebben ment a visszaemlékezés, hogy kivel, mi is történt eddig. Mivel nem szeretnék az előző részekről sem spoilerezni, ajánlom olvasás előtt elővenni egy kicsit az előző kötetet.

A kezdeti nehézségen átlendülve viszont, el kellett gondolkodnom olvasás közben, hogy ezt most tényleg Rick Yancey írta? Egy remek tálalást és egyedi alapötletet komolyan így zárt le? Jóval rövidebb ez a rész, mint a többi, mégis tele van felesleges töltelékekkel. 

A filmben szereplő Zombi, Adu, Cassie és Evan

A filmben szereplő Evan és Cassie
Bár én nem őket választottam volna
Lássuk a szereplőket. Megismertem az előző részekben egy Cassie-t. Egy fiatal lányt, aki bármit megtenne az öccséért, szembeszáll az ellenséggel. Most pedig kaptam egy hisztis, idegesítő, buta Cassie-t, akitől a falra másztam. 

Van nekünk egy Evan Walkerünk, aki kedvenc karakterem volt, aztán szintén mélyzuhanásba kezdett a szememben. El is kenődtem miatta. Egyszerűen, csak van. Már főszereplőnek sem tudom tekinetni. Hahó! Hol az igazi Evan?


Zombi végig saját magát sajnáltatta, de mellette szól, hogy tette, amit kellett. Adu volt az egyetlen, aki hű maradt önmagához, de ettől nem lett kedvelhetőbb ő sem.
Sam sem lett a kedvencem sajnos, de az ő változását még meg tudtam érteni.
Valahogy most egyik szereplő sem tudott hozzám közel kerülni, annak ellenérre sem, hogy eddig szerettem őket. Egyszerűen hidegen hagytak. Így még sosem jártam sorozatnál.


A filmbeli Vosch


Érdekes, de végül Vosch volt az, aki felkeltette az érdeklődésem, ő is kicsit mássá vált a szememben, de a jobbik irányba változott. Na, nem lett hirtelen fehér, csak inkább szürke. Megismerhetjük kicsit jobban a gondolkodását, a motivációját. 




"Az emberiség alapvető hibája maga az emberiesség volt. A semmirevaló, érthetetlen, önpusztító emberi hajlam arra, hogy szeressenek, együttérezzenek, áldozatot hozzanak, megbízzanak, hogy elképzeljenek bármit, ami kívül esik a saját testük határain – ezek vezették a fajt a pusztulás szélére. És ami még rosszabb, ez az egyetlen organizmus a Földön tenyésző élet minden formájának túlélését fenyegette."


Szóval, már a szereplőkkel is meggyűlt a bajom, de sajnos, nem csak velük. A történet több, mint fele unalmas, alig történik valami, tele van töltelékkel. Félbe is hagytam egy időre, elolvastam 2 másik könyvet, mire rávettem magam a befejezésre. Csalódott vagyok, nagyon. Ennél többet vártam az első 2 rész után. Annyira jó volt az alapötlet, azt gondoltam, itt valami nagyon új és érdekes dolog fog kialakulni, de nem így történt.


Hogy ne csak a rosszat írjam, mert végül csak magára talált Yancey, a vége feljebb húzta nálam a könyvet. Egyrészt, végre felpörögtek az események, másrészt, Yancey meglepően bátor volt a végkifejletet illetően. Meg merte lépni azt, amit nagyon sok író nem. Az utolsó fejezetre megint azt gondolom, hogy felesleges volt, enélkül ütősebb lett volna. 
Ezek ellenére azt mondom, érdemes volt befejezni a könyvet. Aki olvasta az előző részeket, tegyen egy próbát, hogy helyére kerüljenek a dolgok, de nem érdemes nagy elvárásokat támasztani, mert sajnos, csalódás lesz belőle. Lehetett volna ez a befejezés sokkal jobb is, vagy a 3 könyv helyett elég lett volna kettő. Nagyon érződik, hogy az utolsó már nem az igazi... sajnos.


"Élni annyit jelent, mint kockáztatni az életed, a szíved, mindent. Különben nem vagy egyéb egy járkáló halottnál. Különben csak zombi vagy."


~


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése