Sokat szemeztem ezzel a könyvvel, mert hamar felfigyeltem rá. Ugyanakkor, mindig fenntartásokkal veszek kézbe ilyen témájú könyvet.
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 376
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632616681
Fordította: Loósz Vera
Fülszöveg:
A fülszöveg alatt található az értékelésem.
2017. szeptember 3., 15:53 → 2017. szeptember 16., 00:05
Maxim, 2015
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632616681 · Fordította: Loósz Vera
Alexis egy középiskolás kitűnő tanuló, akit felvettek a híres MIT egyetemre, matematika szakra. Öccse öngyilkossága óta azonban semmi sincs rendbe a családjában. Anyja egyfolytában sír és azt mondja, hogy véget ért az élete. Apja még a tragédia előtt elhagyta őket egy fiatalabb nőért. Alexis pedig dühös, ugyanakkor magát hibáztatja öccse, Ty haláláért, néha pedig az az érzése, hogy öccse szellemként követi őt. Alexis pszichológusa, Dave azt javasolja a lánynak, hogy kezdjen el naplót írni, hátha így könnyebben meg tud birkózni öccse öngyilkosságával. És ahogy Alexis papírra veti fájdalmát, kétségeit, emlékeit, úgy tárul fel az olvasó előtt a múlt, a jelen és a jövő.
Véleményem
Maxim, 2015
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632616681 · Fordította: Loósz Vera
"AZ IDŐ MÚLIK. EZ A SZABÁLY. Nem számít mi történik, nem számít, mennyire érzed úgy, hogy az életben minden lefagyott egy bizonyos pillanat köré, az idő halad tovább."
A borító nagyon szép, jól illik a címhez. Tetszenek a színek és hangulata. Ahogy már említettem, hamar felkeltette az érdeklődésem. Mivel szokásom elolvasni a fülszöveget és címkéket nézni, utóbbit már egyre ritkábban, sajnos, már tudtam mi lesz a téma. Jobb lett volna, ha fokozatosan derül ki, mi is történt, érdekesebb lett volna.
A főszereplő, Alexis szemszögéből olvashatjuk a történetet E/1-ben. Olyan esemény éri, amely örökre megváltoztatja az ő és családja életét. Ennek az eseménynek az elfogadása, feldolgozása áll a regény középpontjában. Főleg Alexis gondolatait, érzéseit kapjuk meg, de ugyanakkor az édesanyját, édesapját és közeli ismerőseit, barátait is megismerhetjük. Sokfélék vagyunk és ezáltal sokféleképpen reagálunk bizonyos eseményekre. Remekül bemutatja a regény, mennyiféleképpen is dolgozhatjuk fel a minket ért csapásokat.
Lexie egy átlagos iskolás lány, aki érdekesen gondolkodik bizonyos dolgokról. Sokszor bújik tudományos magyarázatok és tények mögé. Megmondom őszintén nekem néha túlzás is volt a korához képest, de biztos vannak ilyen gondolkodású tanulók. :) Igazából, nem tudott igazán közel kerülni hozzám és ez volt az egyik fő problémám a regénnyel. Igen, igen, értettem, megértetem, de sajnos, nem éreztem át. Ami azért furcsa, mert sajnos, személyesen is érintett vagyok a témában közeli rokon részéről. Azt vártam, hogy hatni fog rám, hogy szívszorító történet lesz, de ezt nem kaptam meg. Valami hiányozott. Szépen ki volt dolgozva a regény, olvastatta magát, jól ki lettek dolgozva és változatosak a karakterek, de a lényeg, hogy érzelmileg hasson rám, az elmaradt.
Alexis szülei is teljesen máshogy élték meg a történteket. Érdekes volt megfigyelni őket. Ki így, ki úgy próbált megszabadulni a bűntudattól és fájdalomtól. Mert a bűntudat mindig is jelen marad, akár csak a Mi lett volna ha..? kérdés is.
Ty. Rá voltam a leginkább kíváncsi. Az indokokra, hogy miért is történt, ami? El is érkeztünk a második problémámhoz, hogy igazán nem kaptunk a magyarázatból sokat. 1-2 mondat, amiből következtetni lehet. Megismertük a tetteit, hogy mi is történt vele, de átérezni már nem sikerült. Legalábbis nekem. Egy kicsit többet vártam az ő részéről.
Lexie barátai a tipikus viselkedést mutatják be. Van, aki a szemébe se mer nézni, van, aki sajnáló tekintettel bámul, van, aki azt hiszi, hogy bármikor robbanhat, és ott vannak azok, akik mindenáron szóra akarnak bírni, de ne felejtkezzünk meg azokról, akik egyáltalán nem tudják kezelni a helyzetet és lemorzsolódnak. A tragédia Mindenkit érint! A családot, a barátokat, az ismerősöket... Mindenkit!
Hogy sikerült-e tovább lépniük? Nem árulom el. :)
Egy kicsit negatívra sikerült az írás úgy érzem, de nem volt ennyire rossz. Szívesen olvastam. Maguk a karakterek tetszettek, leginkább a kidolgozottságuk, sokszínűségük. A történet is jó volt, gyorsan olvasható és cseppet sem unalmas. Kifejezetten tetszett a 2 idősík, váltakozva ismerhettük meg a jelent és a múltat, így a végére áll össze teljesen a kép a fejünkben.
Összességében, érdekes volt és örülök, hogy végül elolvastam a hiányérzetem ellenére. Lehet, hogy másokat jobban megérint érzelmileg is, mint engem, így azt gondolom, egy próbát mindenképp megér ez a kötet. :)
"Gyanítom, sablonosan hangzik, de sosem tudhatod, mikor lesz az utolsó alkalom. Amikor megölelsz valakit. Ha megcsókolod. Amikor elbúcsúzol."
Lexie egy átlagos iskolás lány, aki érdekesen gondolkodik bizonyos dolgokról. Sokszor bújik tudományos magyarázatok és tények mögé. Megmondom őszintén nekem néha túlzás is volt a korához képest, de biztos vannak ilyen gondolkodású tanulók. :) Igazából, nem tudott igazán közel kerülni hozzám és ez volt az egyik fő problémám a regénnyel. Igen, igen, értettem, megértetem, de sajnos, nem éreztem át. Ami azért furcsa, mert sajnos, személyesen is érintett vagyok a témában közeli rokon részéről. Azt vártam, hogy hatni fog rám, hogy szívszorító történet lesz, de ezt nem kaptam meg. Valami hiányozott. Szépen ki volt dolgozva a regény, olvastatta magát, jól ki lettek dolgozva és változatosak a karakterek, de a lényeg, hogy érzelmileg hasson rám, az elmaradt.
Alexis szülei is teljesen máshogy élték meg a történteket. Érdekes volt megfigyelni őket. Ki így, ki úgy próbált megszabadulni a bűntudattól és fájdalomtól. Mert a bűntudat mindig is jelen marad, akár csak a Mi lett volna ha..? kérdés is.
Ty. Rá voltam a leginkább kíváncsi. Az indokokra, hogy miért is történt, ami? El is érkeztünk a második problémámhoz, hogy igazán nem kaptunk a magyarázatból sokat. 1-2 mondat, amiből következtetni lehet. Megismertük a tetteit, hogy mi is történt vele, de átérezni már nem sikerült. Legalábbis nekem. Egy kicsit többet vártam az ő részéről.
Lexie barátai a tipikus viselkedést mutatják be. Van, aki a szemébe se mer nézni, van, aki sajnáló tekintettel bámul, van, aki azt hiszi, hogy bármikor robbanhat, és ott vannak azok, akik mindenáron szóra akarnak bírni, de ne felejtkezzünk meg azokról, akik egyáltalán nem tudják kezelni a helyzetet és lemorzsolódnak. A tragédia Mindenkit érint! A családot, a barátokat, az ismerősöket... Mindenkit!
Hogy sikerült-e tovább lépniük? Nem árulom el. :)
Egy kicsit negatívra sikerült az írás úgy érzem, de nem volt ennyire rossz. Szívesen olvastam. Maguk a karakterek tetszettek, leginkább a kidolgozottságuk, sokszínűségük. A történet is jó volt, gyorsan olvasható és cseppet sem unalmas. Kifejezetten tetszett a 2 idősík, váltakozva ismerhettük meg a jelent és a múltat, így a végére áll össze teljesen a kép a fejünkben.
Összességében, érdekes volt és örülök, hogy végül elolvastam a hiányérzetem ellenére. Lehet, hogy másokat jobban megérint érzelmileg is, mint engem, így azt gondolom, egy próbát mindenképp megér ez a kötet. :)
~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.