A. M. Aranth: Oculus [Értékelés]

Befejeztem a könyvet, és az első gondolatom az volt, hogy: "Mi? Most akkor mi is van itt?" Aztán még ilyen értelmes gondolatok jutottak eszembe, hogy: "Hű!" meg "Wow!" Újraolvastam a végét, nem is egyszer. Aztán csak ültem fölötte és gondolkodtam...

A. M. Aranth: Oculus

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kiadás helye: Debrecen

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 420

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155632013

Fülszöveg:

Mit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Véleményem:

2017. június 21., 18:18 → 2017. június 25., 00:27
Főnix Könyvműhely, Debrecen, 2016
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632013

~

"Ahogy néztem a rózsaszín örvényt eltűnni a lefolyóban, akaratlanul is az járt az eszemben, hogy az én életem is így folyik el: elegáns, steril környezetben elnyeli egy falánk gépezet, amit társadalomnak nevezünk." 

~

Már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel, és mivel alkalmam nyílt eljutni a könyvhétre, mindenképp szerettem volna megvenni. Ráadásul, sikerült dedikáltatnom is a szerzővel, aki nem mellesleg nagyon szimpatikus és közvetlen. A hangulat garantált volt. :)
Bizony-bizony, egy magyar szerző tollából származik ez a történet.

A borító nagyon igényes, szépen kidolgozott. Nem egyszer bogarásztam percekig. Nagyon szerettem olvasni a könyvet, mert egyáltalán nem kényes, nem kellett attól tartanom, hogy megtörik a gerince. Sokkal kényelmesebb így az olvasás.

A történetet 2 szemszögből olvashatjuk. A főszereplőnk Truth Dunn, akit 5 éves korában eladnak a szülei oculusnak. 

~

"Nem személy. Nem ember. Oculus."

~

Az oculusokat egész életükben erre az életre tanítják. Azt gondolják, hogy amint betöltik a 17-et és véglegesen oculus válik belőlünk, megváltoznak. Nem léteznek többé abban az értelemben, ahogy előtte: nem lesznek önmaguk, nem éreznek majd semmit, csak eszközökké válnak.  Ezt tudatosítják minden emberben, holott ez korántsem így van. Megmarad a személyiségük és kiszolgáltatottá válnak annak a személynek a kénye-kedvére, aki megveszi őket. A gazdag, vak idősek vásárolnak maguknak oculusokat, hogy rajtuk, a szemükön keresztül lássanak, irányíthatják őket és meg is büntethetik. Néhány "gazda" rettenetesen kegyetlen és olyan dolgokat követelnek meg, ami minden épeszű embert az őrületbe, kétségbeesésbe kergetne.

~

"Az irigység sós víz, sav, láva. Én pedig dühösen csapkodva tombolok benne, amíg csak el nem fogynak a könnyeim és ki nem hűl a dühöm. Ma éjjel reményt akarok, nem az igazságot. 

Ma éjjel Hope akarok lenni, nem Truth."

~

Truth a kötet elején egy egyszerű 17 éves lány, akit elszakítanak az addigi életétől, a barátaitól, a családja kegyetlenül hátat fordít neki, amint oculus lesz és egy egyszerű tárgyként kell viselkednie. Az egyetlen ember, aki kiáll mellette és nem írja le, az a legjobb barátja Aoi. Nagyon erős kötelék van közöttük. Talán picit túlságosan is, el is gondolkoztam rajta, hogy most biztos mindkettő lány-e és nincs-e itt valami több is. :)

Tehát Truth oculus lesz Verity Cadogan mellett, akiről kiderül, hogy az emberiséget sújtó vakság ellen igyekszik harcolni. Truth idővel elkötelezi magát az ügy érdekében és kivívja, hogy ne egy tárgyként kezeljék. Közben megismerkedik több oculussal is, akiknek olyan rettentő sors jutott, hogy az olvasónak is megsajdul a szíve.

~

"– Mi a neved? – kérdeztem. 

– Nekem nincs… 

– Tudom, mert nekem sincs. De mi volt? 

– Hope. – Suttogta. Bűnös kis mosolyra húzódott az ajka. – Ironikus, mi? Hope. Remény. Pont az, ami nélkül élnem kell."

~

Van egy elképzelése az embernek a történetről az olvasás alatt... megnyugtatok mindenit, nem az lesz! Sőt! Olyan irányt vett a cselekményt, hogy csak pislogtam! A történet elindul egy szűk látómezőben, ami aztán csak tágul és tágul, amíg el nem jutunk a végső pontig, az igazsághoz. A megdöbbentő, fájdalmas igazsághoz. Semmiképp sem szeretném elvenni a felfedezés örömét senkitől, így ennél többet nem írok le a cselekményből. Tessék elolvasni. :)

Nagyon szerettem az időként megcsillanó humort. Volt, amikor hangosan felnevettem. Épp csak annyit kapunk, hogy komoly maradjon a történet, de picit oldja a feszültséget.

~

"– Legközelebb – morogtam – akkor hozz nekem vega burgert, ha tényleg vegák vannak benne, oké?"

~

"– Sósra édeset, mindig ezt mondta a nagymamám. Aztán belőtte magának az inzulint."

~

Ha figyelmesen olvasunk, olyan dolgokat fedezhetünk fel, mint a hűség, barátság, kiállni a céljainkért, önfeláldozás, ugyanakkor ott a kegyetlenség, az árulás, az elnyomás.

Ez nem egy könnyed, habos-babos történet. Elgondolkodtató, ha nem figyelsz oda, átsiklasz fontos információk felett.

~

"De a mi világunk egy őrült, képtelen világ."

~

A vége pedig... Kedves A. M. Aranth, hogy tehetted ezt? Többször is elolvastam a végét, hogy tényleg ezt tetted-e és jól gondolom-e? Megtetted, hihetetlen. 

Nem félsz, hogy az olvasók meglincselnek? :))

Volt 1-2 dolog, ami szemet szúrt: 

~Már írták mások is előttem, de muszáj megemlítenem az elütéseket, itt-ott nagyon zavaróak voltak, főleg egy ilyen jó könyvben.

~Aoi és Truth kapcsolatát nem egészen tudtam hová tenni: Tényleg csak egy barátság volt? Nekem egy picit túlzás volt.

~Az elején nem egészen tudtam követni a 2 szálat, belezavarodtam, hogy akkor most a másik szemszöget ki, mikor adja elő. Idővel viszont megvilágosodtam. (Éljen!)

Az ilyen apróságok ellenére, hamar berántott a történet, mindig alig vártam, hogy végre folytathassam. Érdekes és izgalmas, megdöbbentő csavarokkal, csipetnyi humorral fűszerezve. Kifejezetten tetszett, hogy gondolkodásra késztetett. Az író fantáziája előtt le a kalappal, remélem, még sok könyvet olvashatok tőle.