F. Kosztyu Viola: Lorena [Értékelés]

Nagyon szépen köszönöm az e-könyvet a könyv szerzőjének! Örülök, hogy olvashattam. :)

F. Kosztyu Viola: Lorena

Kiadó: Publio

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 250

ISBN: 9789634431992

Fülszöveg:

Lorena egy kissé különc lány gitárral. Nem tudja elfogadni, hogy csak plázacicák csacsogását élvezheti, ha társaságra vágyik. Azonban a közös élmények miatt kezdi megszeretni ezt a más stílust képviselő bandát, amibe belecsöppent.

"Talán két óra sem kellett, Maggie és Stephen annyira berúgtak, hogy nem bírtak állni sem. Próbáltak beszélgetni, ám mivel érthetetlen volt mindkettőnek a mondandója, nem aratott nagy sikert. Mi egy szót sem értettünk belőle, de úgy tűnt, mindketten ismerik a közös részeg-nyelvet. Stephen leült Josh mellé, ő viszont nem a tengeribetegség miatt hányt, hanem a több doboz elfogyasztott sör miatt. 

– Ó, már jön fel a Hold. – nézett az égre Clarissa, még mindig Josh hátát simogatva. 

– Mé’, azt is ittunk? – törölte meg a száját egy újabb adag után Stephen."

Véleményem:

2017. április 20., 23:02 → 2017. április 22., 00:49
Publio, Budapest, 2017 
250 oldal · ISBN: 9789634431992

Sokat gondolkodtam ezen az értékelésen, és az az igazság, hogy valószínűleg nem én vagyok a célközönség. Ez a történet igencsak távol áll tőlem. Na, nem azért, mert rossz, erről szó sincs. Egyszerűen csak nem nekem valóak az ilyen történetek, nem is szoktam ilyen könyveket olvasni.
Valószínűleg, a tizenéves korosztály közelebb érezheti magához, mint én, illetve azok a  felnőttek, akik magukra ismernek Lory személyében. 

"Én valami más voltam: fekete ruhák, láncok, dorkó."

Lorena egy lázadó tinédszer, akinek szülei egyszerűen csak fogták magukat és átköltöztek egy teljesen más környezetbe, amit Lory érthető okokból nehezen visel. Elszakítják a barátaitól, az ismerős helyektől és egy teljesen más környékre kerül, ahol eleinte nem akar, de összebarátkozik egy társasággal és kezdődnek bonyodalmak.

Én tizenévesen teljesen más voltam, mint Lorena, és nem is volt hasonló baráti köröm. Ebből kifolyólag, nem is igazán tudtam értékelni időnként a tetteit, gondolatait. Érteni, érthető, de nem szimpatikus. A szüleivel való kapcsolata, illetve a szülők viselkedése a saját lányukkal szemben teljesen idegen volt számomra. 

Kicsit furcsa volt, hogy az új baráti társaság mennyivel felnőttesebben gondolkodik és viselkedik, mint Lory, holott egyidősek. A bandát hamar meg lehet kedvelni, a bolondozásuk alatt jókat mosolyogtam.

Sajnos, az ilyen rövid történetek hátulütője, hogy a karaktereket nem lehet igazán kidolgozni és ezáltal megismerni, ezt itt is érzékeltem. Kicsit kiforratlannak éreztem őket, olvastam volna többet róluk. Viszont így is érzékelhető volt, hogy minden karakter más, kaptak személyiséget.

Mint írtam, nem volt rossz történet, a legnagyobb pozitívum, hogy nagyon olvasmányos, közvetlen a stílus. Gyorsan lehetett haladni vele, és fenntartja az érdeklődést végig. Nem toporgunk egy helyben, halad a történet előre. Számomra nem okozott nagy meglepetést egy csavar sem a kötetben, de szórakoztató volt, és kicsit elgondolkotató a kapcsolatokat illetően.

Ami előtt értetlenül állok, az a vége... Egyrészt, hogy tudott Eric úgy elmenni, hogy senki nem tudott róla semmit? A legjobb barátai sem....
Másrészt, olyan hirtelen lett vége, hogy nem is tudtam hová tenni. Kíváncsi lennék, hogy lesz-e folytatás? Mert ebben az esetben csak egy csúnya függővég. Ha nem, akkor elég lezáratlan marad.

Köszönöm, hogy olvashattam, mert összességében pozitív élményként maradt meg bennem. Ha esetleg lenne folytatás, szívesen olvasnám, főleg a hirtelen lezárás után. Kíváncsi lennék arra a beszélgetésre. :-)

"Soha nem szabad hátrafelé nézni, mindig csak előre. Mert ami előttünk van, az sokkal csodálatosabb, mint amit már a hátunk mögött hagytunk."