Betelt a pohár!, avagy hogyan lettem az olvasási válság rabja

Gondolom, minden olvasó moly számára ismerős probléma az időnként felbukkanó olvasási válság, amikor semmi sem tud lekötni, hiába minden próbálkozás. Nagyon rosszul tud érinteni egy olyan molyt, aki napi szinten olvas.

Ebben a bejegyzésben megosztom veletek a saját válságom történetét.

Már tervezem egy ideje ennek a bejegyzésnek a megírását: lassan olvasóból, hogyan jutottam el odáig, hogy tavaly, tavalyelőtt több, mint 100 könyvet olvastam el évente? Hogyan talált meg az olvasási válság? Amikor elkezdtem átgondolni a dolgokat: Miért nem megy? Miért nincs kedvem egyáltalán kinyitni egy könyvet? Próbáltam meggyőzni magam, hogy a munka miatt van, ami eleinte talán így is volt, de ezzel nem sokáig áltathattam magam.

Egy kis előzmény:

13 éves korom óta szeretek olvasni, de sosem voltam gyors olvasó. Mindig is szerettem kiélvezni a könyveket és gyerekként, majd később dolgozóként sem volt lehetőségem túl sok könyvet venni. Általában, csak az a kötetem volt olvasatlan, amit épp elkezdtem. Megvettem, amit kinéztem és elolvastam, aztán vártam a következő beszerzésig vagy kölcsön kértem nővéremtől. Egyébként, neki köszönhetem, hogy megszerettem az olvasást. Bár nem az első magamtól elolvasott könyv volt, de miatta kezdtem el a Harry Pottert, majd jöttek a tőle kölcsön kapott Dean R. Koontz kötetek. :) Ah, Koontz! Hogy imádtam leckeírás után, bebújva az ágyba olvasni a történeteit!

Akkoriban akár 2 hétig is elhúztam egy könyvet, hogy minél tovább tartson és ez akkor egyáltalán nem zavart. Élveztem a történetet, időt hagytam magamnak, hogy átgondoljam, minden jelentet elképzeltem, és napokig velem maradtak a szereplők, a világ.

A lényeg:

Minden akkor kezdett megváltozni, amikor beléptem néhány Facebookos könyves csoportba. Nagyon sok olyan könyv jött szembe velem, ami megtetszett és nagyon szerettem volna elolvasni. Végre találtam olyanokat, akik szintén szeretnek olvasni és jó volt beszélgetni velük a könyvekről. Ráadásul, otthon voltam a kislányommal is és így még inkább örültem a társaságnak. A bibi ott volt, hogy nagyon sok könyv volt, amiről én még nem is hallottam, de megtetszett és próbáltam felzárkózni, hogy én is be tudjak kapcsolódni a beszélgetésekbe.

Aztán regisztráltam a moly.hu-ra. Itt indult meg a lavina. Aki tag, tudja, mire gondolok. :) Egyrészt, ott vannak a folyton karcolt akciók és kuponok, amikkel nagyon sokat tudtam spórolni, így több könyvet tudtam venni ugyanabból az összegből, másrészt a kitüntetések, értékelések is arra sarkalltak, hogy egyre többet és többet olvassak, minél gyorsabban. Teljesen rákattantam a plecsnigyűjtésre. :)) Láttam, hogy mások mennyit képesek olvasni és gondoltam, én is minél több könyvet szeretnék megismerni. Teljesítménykényszer? Nem tudom, mi lenne a megfelelő szó erre, ez talán kissé erős.

Mint említettem, otthon voltam a kislányommal, így időm is volt. Eljutottam odáig, hogy 3-4 nap volt egy könyv. Örültem, hogy ennyi könyvet olvashatok, legalábbis egy ideig. A látóköröm is bővült, egyre több könyvet, szerzőt ismerhettem meg és egyre több könyvet szerettem volna a polcomra tenni és elolvasni. Ismerős, kedves molyos tagok? :)

Az sem segített, hogy többet vettem, mint el tudtam olvasni, így kb. 90 olvasatlan állt a polcon, amiket annyira olvastam volna, hogy frusztrált kissé.

Időnként éreztem, hogy ez már nekem nem igazi élmény, de a sok olvasatlan, ami egyre csak nőt, ezt elnyomta bennem. Aztán beütött a krach! Tavaly december környékén. Valahogy elment a kedvem az olvasástól. Nagyon. Karácsonyra már oda jutottam, hogy napokig rá sem néztem a könyvekre. Aztán januárban elkezdtem dolgozni ismét. Nyilván, bele kellett rázódni és hamar fáradtam is, de ez már csak a hab volt a tortán. Nem tudott semmi sem megfogni, pedig a könyvek, amiket olvastam nagyon tetszettek, még sem tudtam leülni és órákig olvasni, mint előtte. Elkezdtem a blogot novemberben, ami végül a "gyógyulást" is elősegítette. Mivel időigényes, de mégis könyvekkel kapcsolatos, rábírt arra, hogy ne erőltessem az olvasást annyira. Könyvekkel foglalkoztam és jártam fel molyra is, de maga az olvasás kicsit háttérbe szorult. Emellett inkább filmeket néztem, ha volt időm. 

Egy kicsit nehéz volt megemészteni, hogy amíg mások 1-2 naponta olvasnak egy könyvet, addig én visszaállok arra, hogy 1-2 hétig olvassak vagy akár tovább is. Tudtam, hogy le kell lassítanom, hogy ismét élvezni tudjam a könyveket. Ezt egyébként elég nehéz, ha ott vannak a recenziós példányok, a karácsonyi ajándékok és folyton csak jönnek az újabb megjelenések, az újabb könyvek a polcomra. :)

Így április elején végre eljutottam odáig, hogy ismét van kedvem olvasni minden nap és élvezem a történetet is. Így újult erővel vetem bele magam a többi polcon álló könyvembe és igyekszem mellőzni a molytársak olvasási szokásait. :))

Az biztos, hogy jó tanulság volt számomra. Nem olvasok ki 1 könyvet 1-2 nap alatt, de ez nem is való nekem. Elveszik az, amiért imádok olvasni: hogy elmerülhessek egy másik világban, hogy napokig gondolkozhassak rajta, hogy megismerhessen a szereplőket, a világfelépítést... hogy legyen időm! élvezni az adott történetet. Nekem ehhez pedig nem elég 1-2 nap. Ezentúl nem hagyom, hogy kihívások, határidők szabják meg az olvasási időmet, mert csak akkor van értelme olvasni, ha élvezzük is. :)

Na jó, azért még irigylem kicsit a gyorsolvasókat is. :)) Viszont, azt sem tartom jónak, ha átszáguldunk egy könyvön... hogyan lehet így élvezni az adott történetet?

Többféle megoldást lehet bevetni az olvasási válság ellen, nekem most a hosszabb pihentetés vált be, de volt már, amikor a kedvenceim (újra)olvasása segített, illetve egy teljesen új műfaj kipróbálása. Ami fontos, bármit vetsz is be, a türelemre szükség van. Sajnos, máshogy nem megy, de türelemmel vége lesz egyszer. :)

Kissé hosszúra sikeredett, de remélem, sikerült átadnom, amit szerettem volna ezzel az írással és nagyon köszönöm, ha elolvastad. :)

Vélemények, hozzászólások jöhetnek. ;)