Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye [Értékelés]

Egy fantázia világ, egy titokzatos fiú, egy rejtélyes amulett és megválaszolásra váró kérdések sorozata. 


Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Kiadó: Mogul
Kiadás éve: 2017
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155668173
Illusztrálta: Szabó Borka, Váczy Jépont Tamás


Fülszöveg:


Van ​egy hely, amelyet soha nem fogunk megtalálni a térképen, hiába keressük: ez Tripicon, egy szigetállam az Észak-Atlanti-óceán kellős közepén. A valaha szebb napokat látott, ám most már csak vegetáló birodalomban az uralkodó Ponti-hercegség teljesen modern, de mindentől elzárt életét éli.
Egy augusztusi szombat délelőttön az unatkozó koronaherceg, Matteo még nem is sejti, hogy aznap délután kezdődik csak el a Tripiconi sztori hihetetlen története: az első, Az amulett rejtélye című részben, egy hét leforgása alatt teljesen a feje tetejére áll a világ. Az oka egy titokzatos, „tengertörött” idegen fiú, akit félholt állapotban, egy különös nyakékkel együtt, a parton talál meg Arabella kishercegnő, Matteo unokatestvére.
Innentől kezdve nincs megállás: a pörgő lendületű, fiatalos humorral átszőtt, ismeretanyagban és párbeszédekben gazdag, érzelmes kalandfolyamban sok kérdés és kétely merül fel.
Vajon ki lehet ez a srác, és mit akarhat Tripiconban? Mi az a türkizkék fényű kristály, melyet a nyakában hord? És mi történik akkor, ha ellopják tőle? Vajon megtalálják-e a kérdésekre a választ, amikor szorít az idő?
Keresd a többi részt is, és olvasd el, hogy megtudj mindent!






Véleményem:


2017. november 17., 13:40 → 2017. december 31., 23:58
Mogul, 2017 puhatáblás · ISBN: 9786155668173 · Illusztrálta: Szabó Borka, Váczy Jépont Tamás




"Azonban csak a remény hal meg utoljára, ahogy egy régi orosz mondás tartja, amíg valami élteti, mindig kipattanhat a csoda szikrája. A csodának, mint a megváltásnak, azonban mindig ára van…"


Tripicon. Egy szigetállam, amelynek létezéséről az emberek többsége nem is tud. Egyedülálló, önfenntartó állam, ahol egyre nehezebb az élet, a megélhetés. A vezetők, a Ponti-hercegség igyekeznek lecsökkenteni a költségeket és mielőbb megoldást találni a problémákra. Tetszett ez a nem mindennapi felállás, nincs gazdagság, csillogás. Úgy érzi az olvasó, hogy a hercegség is egyszerű emberekből áll. Túl sok érdekesség nem történik, élik az emberek az életüket. Egy nap viszont egy különös fiút találnak a parton, aki nincs eszméleténél. Mellette pedig egy furcsa amulettre lelnek. A rejtélyes látogatót kórházba szállítják, majd a hercegség magához veszi, hogy rájöjjenek, ki is ő, honnan jött és miért? Esetleg hajótörött? Vagy kém? Keresi valaki?
Az ismeretlen továbbra is ismeretlen marad, ugyanis nem emlékszik semmire, amikor magához tér. Az amulett különös módon visszatér gazdájához, akibe életet lehel, sőt, megvédi viselőjét mindentől, betegségtől, fájdalomtól. Az idegen egyszer csak tökéletesen beszélni kezdi a tripiconi nyelvet is, ám a memóriája nem tér vissza, csak néhány emlékfoszlány. 
Aztán, az amulett egyszer csak eltűnik...


A fülszöveg alapján azt gondoltam, hogy Matteo lesz a főszereplője ennek a történetnek, de ez korántsem így van. Váltott szemszöget kapunk, több szereplő oldaláról is olvashatjuk az eseményeket. Bevallom az elején teljesen elvesztettem a fonalat, talán még most sem tudom beazonosítani az összes szereplőt fejből, de azért bele lehet rázódni lassan, ahogy egyre jobban megismerjük őket. 
Minden Ponti családtag művelt, még a legkisebbnek is vág az esze, mint a borotva és a kíváncsiságuknak semmi sem szabhat határt. Időnként úgy éreztem, a gyereknek több sütni valójuk van, mint a felnőtteknek. :)
A karaktereket sikerült a szerzőnek változatosra alkotnia, pedig ennyi szereplőnél ez nem lehetett egyszerű. Ezért mindenképp plusz pont jár. 



Nagyon tetszett Tripicon, nagyon szívesen elutaznék oda, hogy körbe járjam, mint turista. Különösen tetszettek a regényben szereplő helyek elnevezései, illetve az idegen neve, nyelve. Ez is pluszt adott a történetnek. 



Az elején egy kicsit lassabban haladtam, leginkább időhiány miatt, illetve, úgy érezem, lassan indult be a történet. Itt-ott túlírtnak gondoltam, szerintem, egy kicsit lehetett volna rövidebben is fogalmazni, kevesebb magyarázattal. Viszont, mivel nem én vagyok a célközönség, hanem a fiatalabb korosztály, számukra ez előnyt jelenthet. 


"Mondtam már, hogy szeretem a kihívásokat…?"


Maga a történet elgondolása nagyon tetszik. Van benne fantázia, és nagyon sajnáltam, hogy vége lett az 1. résznek. A végére nagyon érdekes dolgok derülnek ki. Ügyesen adagolja a szerző az információkat. Éppen annyit, hogy ne kevesellje az olvasó, de maradjon még rejtély és várjuk a következő részt. Egy bizonyos pont után csak úgy faltam a sorokat és alig vártam, hogy kiderüljön, mi sül ki ebből. 
Szerettem a felcsillanó humort és könnyed stílust. 


Összességében egy figyelemfelkeltő kezdő kötetet olvastam. Kíváncsi vagyok, miket tartogat még az írónő a tarsolyában. Jó lehetőségek vannak ebben a történetben. Várom a folytatást. :)



Köszönöm az olvasási lehetőséget a szerzőnek, Robin O'Wrightly-nak!


~


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése