Baló Andrea Mariann [Interjú]


Nem rég előolvastam Baló Andrea első könyvét, a Lelkem sötét éjszakáját. Én imádtam ezt a könyvet, ITT el is olvashatjátok az értékelésemet. :)
Mivel ismét beindultak a fogaskerekek a fejemben és felmerültek bennem kérdések, felkértem a szerzőt, hogy válaszoljon nekem egy interjú keretében. :)

Lessétek meg, milyen érdekes válaszokat kaptam. ;)



Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, akkor ITT tudjátok megrendelni. 



Baló Andrea Mariann: Lelkem sötét éjszakája
Kiadó: Magánkiadás
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 232
ISBN: 9789631294835





Kedves Andi!

Köszönöm szépen a válaszokat és a képeket. :)
Alig várom, hogy ide érjen a könyvem, de még inkább a folytatást! *-*



1.) Mesélnél picit magadról? 


Az ilyen kérdéseknél picit elgondolkodom mindig, hogy mit is mondhatnék. Mivel azonosítsam magam, ami a teljes valóságot fedné? Talán azért is érzek most így, mert az életem két irányba indult el és próbálom valahogy egy mederbe terelni őket. Egyre nagyobb teret hódít most már az írás és az az életút, amit én lélekírónak nevezek, viszont jelen van mellette a hétköznapi munkám és szerepeim is, melyeknek szintén eleget kell tennem. Spiritualitás és racionalitás találkozása ez, melyek között meg szeretném találni azt az egyensúlyi állapotot, amely elhozza életembe az egységet és kiteljesedést. Hiszen mindkettő az életem szerves részét képezi és valahol mélyen azt is érzem, hogy nincs meg egyik a másik nélkül, ha a harmóniára törekszem. A mindennapokban egy multinacionális cégnél dolgozom alkalmazottként, miközben a könyvkiadással szép lassan bekúszott a hétköznapok sokszor eseménytelenségébe a vállalkozói lét is, ami rengeteg plusz odafigyelést és tennivalót igényel, viszont színesíti is az életem. Emellett fontosnak tartom a folyamatos fejlődést és tanulást, így szinte nem telik el úgy hónap, de talán még hetek sem, hogy ne látogatnék el valamilyen önismereti vagy önfejlesztő előadásra és tanfolyamra. Minden vágyam a nagyobb tudás és általuk a mélyebb megismerés megszerzése és megtapasztalása, és ennek megosztása másokkal. A regényem is ezt a célt szolgálja kicsit burkoltabb formában egy fantasy történetbe csomagolva.



2.) Miért döntöttél úgy, hogy kiadod ezt a történetet? Mi volt vele a célod? 

Már amikor 13 évvel ezelőtt belekezdtem, egyértelműen az volt a célom, hogy amikor megírom, ki is szeretném adni. Mélyen belül éreztem ezt a hívást, amely az írói útra terelt. Egyrészt annak nem láttam semmi értelmét, hogy megírok egy történetet, majd nemes egyszerűséggel a feledés homályába taszítom. Talán azt akartam, hogy meghalljanak. Sokszor gondoltam akkoriban arra, hogy ha nem mondhatom el senkinek mindazt, amit érzek és ami bennem van, akkor elmondom hát mindenkinek egy könyv formájában. Persze rengeteget kételkedtem az elején abban, hogy ugyan ki olvasná majd el vagy, hogy mit fognak szólni az emberek a fantáziám ily szüleményéhez. Viszont sokkal nagyobb volt bennem annak a vágya, hogy megteremtsem, mintsem ezek a félelmek. Elsősorban szórakoztatásnak szántam, mivel egy fantasy történetről beszélünk, majd ahogy zajlott az idő folyama és én is egyre mélyebbre merészkedtem saját bensőmben, megértettem a tényleges üzenetét és témáit. Furcsának hangozhat, de bennem is végbement egy erős és felismerésekben gazdag tisztító hatás, miközben írtam, mint ahogy az az olvasóknál is meg fog történni nagy valószínűséggel. Legalábbis ez a célom vele. Ugyan az írás maga teljesen tudatos folyamattá vált miközben igyekeztem megtalálni saját írói hangomat és stílusomat, azonban a történet alakulása a tudatalattim gazdag mélységéből érkezett számomra is ismeretlenül. Persze, nagy vonalakban meg volt, hogy honnan hova szeretném eljuttatni Nyrát, mégis a köztes útszakaszok teljes mértékben homályba burkolóztak előttem is egészen addig, amíg le nem írtam őket.


3.) Mi vezetett el arra, hogy a lélekkel, a lélek sötét éjszakájával, illetve a lélekvándorlással foglalkozz? Mióta foglalkoztat a téma? 

Először a lélekvándorlás témája jelent meg az életemben egy mese keretein belül, ami nagyon megragadta a fantáziámat. Egészen addig számomra is az az út volt nyilvánvaló, hogy a halál után vagy a Mennybe vagy a Pokolba jutunk, majd jött ez a történet és alapjaiban ingatta meg addigi gondolataimat. Valahogy előtte is úgy éreztem, hogy nem lehet csak ennyi. Viszont ez a történet arról szólt, hogy egy korábban élt ember lelke egy másik testbe születik újjá és kettejük kapcsolata valamilyen mértékben megmarad. Az előző hatással van az új inkarnációra. Ezzel egy új világ nyitotta meg előttem kapuit, amely egyre jobban beszippantott. Elkezdett érdekelni, hogy ez vajon milyen mértékben valós, és ha igaz, akkor nekem milyen előző életem lehetett? Sokat kutattam ezután és a téma egyértelműen magával hozta a lélek kérdéskörét. Mi is az és hogyan működik? Hogyan „vándorolhat” egyik testből a másikba a halál után? Ahogy egyre mélyebbre ástam magam a témában, az élet rengeteg aspektusát megláttam és megértettem. Fontossá vált saját lelkem megismerése. Könyvem szorosan e téma köré épült így fel és ekkortól tudat alatt is elkezdett munkálkodni bennem. Majd pár évvel ezelőtt ráleltem egy könyvre, amely a lélek mélységeit egy számomra teljesen új megközelítésből mutatta be: megismerkedtem a sötét éjszaka fogalmával. Megtaláltam a párhuzamot saját addigi életemmel kapcsolatban, és hirtelen minden egészen más megvilágításba került. Megértettem saját lelkem sötét éjszakáját és ennek a felismerésnek köszönhetően tovább tudtam lépni. Ezt szeretném megmutatni másoknak is egy szimbolikus történeten és életen keresztül, hogy általa bárki képes legyen felismerni és megérteni önnön éjszakájának jelenlétét és mélységét.



4.) Miért nevezed magad lélekírónak? Mit takar ez pontosan?

Egyszerűen megfogalmazva azt mondhatnám, hogy lélektől lélekig írok. Ez magába foglalja a témák és az üzenet mélységét és egyben magasságát is, melyet közvetíteni kívánok mások felé. Az írás számomra egy nagyon intenzív és mélyreható tevékenység, amely le tudja omlasztani a bensőmben emelt falakat és képessé tesz arra, hogy tiszta lényem megnyilvánulásait érzékeljem. Megnyitja a tudattalanba vezető kapukat és ezáltal megmerítkezhetem határtalan mélységeiben. Innen kapom mindazt az útmutatást, melyet a fényre felhozva, a toll és a papír segítségével megformálok a fizikai valóságban. Mondhatni írás közben egy teljesen más világban vagyok, így környezetemet és az idő múlását is csak haloványan érzékelem.


5.) Te is éltél át hasonló tapasztalatokat, mint Nyra a könyvben?

Egy részüket igen, így elég sok személyes tapasztalatot integráltam a történet sorai közé és formáltam azokat Nyra alakjára. Természetesen, mivel ez egy fantasy könyv, volt amiket felnagyítottam vagy hozzáadtam saját képzeletvilágom árnyalatait is, hogy erőteljesebben érzékeltessem az események jelentőségét vagy épp misztikumát. Biztos ott motoszkál majd olvasás után a fejekben, hogy a szellemidézés milyen mértékben fikció és mely része képezi a valóságot. Kipróbáltam és nagyon is valóságos és veszélyes módja a kommunikációnak. Mindenképp egy igen furcsa és erőteljes megtapasztalás, amit senkinek sem ajánlok unaloműzés vagy egyszerű szórakozás alkalmával. Viszont a különös tér, ahova Nyra csöppen, az már csak írói fantáziám szüleménye, ilyesmit nem éltem át. A másik érdekesség talán az előző élet emlékeinek megismerése. Ahogy azt már korábban is említettem, már hosszú ideje foglalkoztat a lélekvándorlás kérdésköre és kutattam is annak a lehetőségét, hogy bizonyosságot szerezhessek róla. Alapvetően szkeptikus vagyok, így csak abban hiszek, amit meg is tapasztalok, s mivel könyvem javarészt erre a témára épül, így a válaszom is igen, volt szerencsém átélni. :)


6.) Mi volt számodra előbb? A könyvírás gondolata vagy a téma adta az ötletet a regényíráshoz?

A történet és ezzel együtt maga a könyvírás jelentkezett először az életemben, a két fő téma – lélekvándorlás és a lélek sötét éjszakája – csak a későbbiekben kapcsolódott hozzá. Többféle prototípusa is volt Nyra történetének, mondhatni az előző változatoknak csak kevés kapcsolódási pontja maradt meg végül: a Nyra – Razeth – Weyra trió ilyen, mint a „tudatlan” hősnő, a „nyomozó” és az „elkövető”, aki a főszereplő életére tör. Majd szép lassan jöttek hozzá a mélyből az információk és végül megszületett a Lelkek útja világa. A természetfeletti vonal is a kezdetektől jelen volt és számomra nem is volt kérdéses, hogy valamilyen formában, de a része maradjon.



7.) A szereplőid a fantázia szüleménye vagy konkrét személyekről mintáztad őket?

Nyra alakja szerintem teljesen természetes módon önmagamat tükrözi, hiszen lelkem mélyéről szólalt meg ez a történet. A többi szereplővel kapcsolatban viszont kicsit másabb a helyzet. Konkrétan nem volt előttem példa, akikről mintázhattam volna őket, mondhatni nemes egyszerűséggel kikívánkoztak a papírra. Sok évvel később értettem csak meg, hogy igazából mit is szimbolizálnak az életemben. Mindegyik főbb karakterhez ugyan olyan erősen kapcsolódom én magam is, mint ahogyan Nyra, persze annál kicsit másabb és talán bonyolultabb minőségben.


8.) Nagyon érdekes neveket választottál a regényben. Honnan származnak a nevek?

Teljes mértékben kitalált nevek, a megérzéseimre hagyatkozva és persze a számmisztikát/névmisztikát figyelembe véve alkottam meg őket. Egyedi, kifejezetten a karakterek személyiségére, lelkületére és viselkedésére szabtam őket, hogy ezzel is még erőteljesebbé és kifejezőbbé válhassanak. Másrészt, valahogy nem éreztem hozzájuk közelinek semmilyen létező nevet. Egy ideig az angollal próbálkoztam, de nem tetszettek, így végül magam teremtettem meg őket.


9.) Van kedvenc szereplőd? Ha igen, ki és miért?

Weyra és Nyra a két kedvencem, de nem tudnám egyiket sem a másik elé helyezni. Sok dologban a szöges ellentétei egymásnak, mégis rengeteg a közös vonás bennük. Nem szeretnék túl sokat elárulni a kapcsolatukról, hiszen a következő kötet javarészt ezt fogja boncolgatni. Talán számomra a minden emberben jelen lévő kettősséget, a fény és a sötétség igazából elválaszthatatlan együttesét jelentik.


10.) Mik a terveid? Hány részesre tervezed a sorozatot?

Eredetileg három kötetesre tervezem, de igazából nem tudom, hogy végül mivé alakul. Alkotás terén nem teljesen tudatosan dolgozom, hanem hagyom, hogy jöjjenek a gondolatok, átadom magam a mélyebb vezetettségnek. Persze egy nagyjábóli váza, kerete meg van, ami a harmadik kötet közepéig húzódik, viszont ez csak egy irányelv. Hogy mi fog valóban megelevenedni, azt még én magam sem tudom. Ezért is olyan izgalmas ez a történet, hiszen számomra is mindig valami újat hoz. A második kötetet januárban tervezem elkezdeni, és ahogyan időm, energiám, na meg az ihlet engedi, írni fogom.


+1.) Mit javasolnál annak, aki többet szeretne tudni a témáról? Merre induljon el?


Kicsit nehéz kérdés, mivel nem vagyunk egyformák és ami az egyik embernek elhozza a megértést és felismerést, az a másiknak nem biztosan adja ugyan ezt a hatást. Attól is függ, hogy mennyire nyitott és befogadó a kereső és milyen mértékben hajlandó megtapasztalni új dolgokat. Könnyebb talán úgy elindulni, hogy az ezzel a témával foglalkozó regényekkel és filmekkel ismerkedik meg először, és amennyiben ez után is érdeklődik, akkor két út lehetséges: az elme szintjén való megismerés – szkeptikusoknak – mélyebb kutatómunkával, szakirodalommal; vagy aki magabiztosabb, egyből bele is vághat a gyakorlati megtapasztalásba. Persze előtte nem árt egy kis ismeretszerzés és mindenképp szakemberrel végezze az előző életes utazást. Aki az első utat választotta, végül az is ide fog eljutni, de mint magamon is tapasztaltam, sokaknak szüksége van a racionális, logikusan felfogható magyarázatokra és alátámasztásokra. Végső soron mindenképp a saját bőrön való megtapasztalás fogja elhozni a tényleges megismerést.





~






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése